Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Rejtő Jenő: A boszorkánymester

Bármilyen meglepő Rejtő nem csak légiós-alvilági-western és még ki tudja milyen ponyvákat írt, hanem Magyarországon játszódó regényeket is. Ezek közé tartozik ez a könyv is, ami különös keveréke a humoros kriminek és a harmincas évek torokszorító valóságnak. Azt meg mindenki döntse el maga, hogy melyik részét szereti jobban.
 
Molnár Gábor írja valamelyik naplójában, hogy amikor a hazulról kapott csomagot kinyitotta a brazíliai őserdőben, az mindig ünnepnap volt számára, s csak azon szomorodott el rendre, amikor a csomagolópapírként használt újságokat lapozgatva szembesült az otthoni nyomorúsággal, munkanélküliséggel. Ez az életérzés, még ha rejtett módon is, azért megtalálható Rejtő könyvében is. Ahogy a mellékszereplők egy-két bekezdés erejéig mesélnek életükről, problémáikról, a munkahely megszerzésének és megtartásának nehézségéről – az egyrészt korrajz, másrészt tükröt tart elénk, hiszen napjainkban sincsenek nyugdíjas állások, vagyis kis túlzással visszaértünk oda, ahonnan nagyapáink elindultak.
 
A történet cseppet sem meglepő módon nem az ápolónők és a liftesfiúk hétköznapjairól szól, hanem egy lázongó ifjú hercegnőről, aki kalandvágyból kifolyólag áruházi eladónőnek adja ki magát, és ráveszi a valódi eladólányt, hogy hercegnőnek adja ki magát – egyszóval az alap amolyan klasszikus szerepcsere, amit számtalan vígjátékban láthattunk már. Ez önmagában is elegendő lenne a szórakozásra, de ráadásként jókora adag érzelmet is kapunk mellé: szerelmes ifjakat és idősebbeket, arisztokratát, gyárost, továbbá egy rakat beteget, akik a jóhírű Lakatos Szanatóriumban töltik idejüket gyógyulásra vagy csodára várva.
 
Az intézmény leírása teljesen hihető, amit annak tudok be, hogy Rejtő meglehetősen sok időt töltött szanatóriumokban, így nem esett nehezére a hangulat papírra vetése, s pár, erre a környezetre jellemző figura megteremtése. Bár sokan rohangálnak fel s alá a történetben, az vitán felül a korábban említett hercegnőről és a címszereplő belgyógyász professzorról szól, mivel ők ketten azok, akik elviszik a hátukon a regényt. Bármi történik az épületben, az velük, miattuk vagy ellenük van.
 
Igen, ez bizony cseppet sem a szerzőtől megszokott hangvételű történet. Persze elsődlegesen vígjáték, és ezúttal is találunk benne néhány humoros szereplőt, meg egy kis krimit, de valahogy az összhatás nem elég vidám, különösen a befejezés kacérkodik Seress Rezső slágerének hangulatával. Mindezek alapján nem csodálom, hogy ez a regény sosem került be legnépszerűbb Rejtő könyvek közé – azért egy olvasást megér.


Galgóczi Tamás - 2012. január 20.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!