Főkép

Paul Kemp újságíró a fonnyadt New Yorkot maga mögött hagyva érkezik Puerto Ricoba, ugyanis az egyik helyi, angol nyelvű újsághoz szerződött le. Kemp egy meglehetősen lepukkant kinézetű, harmincas figura. Még megvan benne valahol, hogy szakítson eddigi életével, de nem tud megfordulni a lejtőn, inkább az alja felé tart rendületlenül. Kollégái egytől egyig hasonszőrű elemek. Ki többé, ki kevésbé alkoholista. Munkába menet már beverik a napi első rumadagjukat, meló után pedig meg sem állnak Al kocsmájáig, ahol eszméletvesztésig folytatják az ivászatot. Tetézi a problémákat, hogy az újságnál alig akad valaki, aki értene is az újságíráshoz, leginkább dilettánsok, kalandorok dolgoznak a lapnak.

Ebbe a miliőbe csöppen bele Paul, aki hamar feltalálja magát, és összebarátkozik Salaval, a fotóssal. Paul hozzáköltözik – miután szállodai szobáját főnöke már nem fizeti tovább –, együtt járnak Alhoz piálni, és néha még együtt is melóznak. Azonban mindenki érzi, hogy valami készülőben van, és valamennyien csúnyán rá fognak fázni erre az életvitelre. A baj nem is várat sokat magára, egy rumgőzös karnevál alkalmával mindannyijuk élete megváltozik.

Meglepetésként ért, hogy mennyire könnyed stílust üt meg a könyv. Azt hittem sokkal lelkizősebb, rágósabb lesz. Bár kimondottan pozitív tulajdonságokkal rendelkező szereplő nincs a regényben, mégis tökéletesen bele tudjuk magunkat élni a történetbe, szinte kívánjuk, hogy mi is részesei legyünk egy füllesztő trópusi éjszakának a rum jegyében. Vagy anélkül. És éppen itt érzek egy kis gyengeséget, hiszen számomra nem igazán jött át, hogy ezek a figurák általában be vannak piálva. Ha ugyanis valamelyik szereplő éppen a pohár fenekére néz, azt Thompson elintézi egy félmondattal, hiszen sokkal fontosabb, hogy milyen következményekkel jár mindez, semmint maga az ivás. Talán ennek tudható be, hogy a több szereplő számára sorsfordító eseményt sem fogjuk fel elsőre a saját nyers valóságában, csak később tudatosul bennünk, mi is történt voltaképpen. Mintha a regényt olvasva mi is egyfajta más állapotba kerültünk volna, és csak lassan, fokozatosan térnénk vissza a való világba. Akár egy józanodó sorstársunk.



December 1. óta vetítik a magyar mozik a regény alapján készült filmet, melynek forgatókönyvét maga a rendező, Bruce Robinson követte el, az alkoholista újságíró szerepében pedig Johnny Depp remekel. Amennyire olvastam, a film eddig elég vegyes fogadtatásban részesült, amit nem is csodálok, hiszen nem éppen egy mainstream darab.

 

A szerző életrajza

Részlet a regényből

Kapcsolódó írás:
Rumnapló