Főkép A Matched - Egymáshoz rendelve mellett egészen elsikkadt Az imádott Jenna Fox megjelenése, legalábbis én így éreztem az előbbit körülvevő rajongás miatt. Én pedig kimondom, hogy nekem sokkal jobban tetszik Jenna története, mint Cassiáé, de ez itt nem összehasonlító elemzés, hanem könyvajánló, úgyhogy zárójel bezár.
 
A tizenhét éves Jenna egy szörnyű baleset miatt kómába kerül, amelyből másfél év múlva sírva ébred fel. Testileg felépült, de az emlékei mintha egy sötét helyen vesztek volna el, és a kérdőjelek nemcsak a múltban, a jelenben is egymás hegyén-hátán sorjáznak. Miért viselkedik vele olyan ellenségesen a nagymamája? Miért akarják a szülei állandóan szem előtt tartani, miért kell tápszert ennie és miért adnak kitérő válaszokat a kérdéseire? Jenna kénytelen egyedül elindulni az úton, hogy megtalálja a válaszokat - és az emlékeit, amelyek a titkok nyitját jelenthetik.
 
A regény első pillantásra körülbelül orvosi sci-finek tűnik, egy ifjúsági regény ruhájába szuszakolva. Szokatlan párosítás, ám a történet ennél többet rejt magában; húsba vágó etikai, erkölcsi kérdéseket boncolgat, tabukat feszeget. Mi a határa a szeretetnek és mikor kell valakit elengedni, mennyi szabályt vagyunk képesek megszegni valakiért? Ennek megfelelően a kötet hangvétele sem az ifjúsági regényekre jellemző könnyed csacsogás, itt minden szónak súlya van és szinte gyűrűket vet a képzelet felszínén, mint Jenna cipője a házuk mögötti tavon.
 
A young adult  regényekben már-már kötelező szerelmi szál itt is jelen van, de szerencsére az írónő nem az agyoncsépelt „szerelem első látásra”- megoldást alkalmazza, Jenna és Ethan kettőse a szépen ábrázolt vonzalmak közé tartozik, igazából csak a kapcsolatuk kezdő szakaszát láthatjuk. Ethan nem a szokványos, titokzatos és ultramenő srácok közé tartozik: önmarcangoló, zárkózott típus, aki egyúttal az őt körülvevő világra is dühös, nem csoda, hogy hamar felkelti az érdeklődését az esetlen mozgású, fura szőke lány.
 
Annak ellenére, hogy sci-fiként jellemeztem, nagyon elrugaszkodott, futurisztikus elemek nem jellemzőek a regényre, például kocsival közlekednek, léteznek papírkönyvek és divatosnak számít régies stílusú házban élni, a modernizálás főleg az orvostudományban mutatkozik meg.
 
A kómából feleszmélő Jenna tudata üres, akár egy papírlap, tabula rasa; az emlékek lassan, csikorogva törnek elő rejtett helyükről, és első pillantásra úgy tűnik, semmi jelentőségük nincsen – például a lánynak hirtelen eszébe villan, hogy szereti a forró csokoládét pillecukorral, vett egyszer egy piros szoknyát a barátnőjével, Karával, érthetetlen módon betéve tudja Thoreau Walden című művét és a kaliforniai földrengés statisztikáját –, valójában viszont nagy horderejű dolgokhoz, észrevételekhez kapcsolódnak.
 
Nem igazán sikerült tolmácsolnom azt az élményt, amit Az imádott Jenna Fox nyújtott nekem – az ok igen kézenfekvő: spoiler nélkül lehetetlen bővebben kifejteni a témát –, de a saját piros szoknyámra mondom, hogy számomra ez az év egyik legjobb regénye. Izgalmas, szívszorító, helyenként megdöbbentő történet, bármilyen elkoptatottak ezek a jelzők.
 
Legnagyobb bánatomra kiderült, hogy ismét egy sorozatba sikerült belekezdenem – pedig kerek, lezárt sztoriról van szó –, nemrég jelent meg a második rész, amely a The Fox Inheritance címet viseli. Nagyon remélem, hogy minél hamarabb megjelenik magyarul.