e-kultura
   

Ekultúra nyereményjáték

Keresés

2012. május 17.

Névnapok
Paszkál
Andor, Brúnó, Ditmár, Fábiusz, Fabó, Pasztorella, Rezeda, Szalók

E napon született
>> Erik Alfred-Leslie Satie zeneszerző (1866)
>> Kern Aurél zeneszerző (1871)
>> Henri Barbusse író (1873)
>> Alfonso Reyes író (1889)
>> Hincz Gyula festő és grafikus (1904)
>> Jean Gabin filmszínész (1904)
>> Dsida Jenő költő (1907)
>> Maureen O'Sullivan filmszínésznő (1911)
>> Birgit Nilsson operaénekesnő (1918)
>> Peter Mennin zeneszerző (1923)
>> Dennis Potter drámaíró (1935)
>> Dennis Hopper filmszínész (1936)
>> Haumann Péter színész (1941)
>> Kóbor János (Omega) énekes (1943)
>> Fodor Ákos költő és műfordító (1945)
>> Bill Bruford (Yes) zenész (1949)
>> Bill Paxton filmszínész (1955)
>> Audie Desbrow (Great White) zenész (1957)
>> Paul Di'Anno rockénekes (1958)
>> Enya (Eithne Ni Bhraoain) énekesnő (1961)
>> Trent Reznor (Nine Inch Nails) énekes (1965)
>> Jordan Knight (New Kids On The Block) zenész (1970)
>> Pék Zoltán fordító (1971)
>> Andrea Corr (The Corrs) zenész (1974)
E napon halt meg
>> Sandro Botticelli festő (1510)
>> Louis Brassin zeneszerző (1884)
>> Szini Gyula újságíró (1932)
>> Paul Dukas zeneszerző (1935)
>> Balázs Béla (Bauer Herbert) költő és író (1949)
>> Bajomi Lázár Endre író (1987)
Egyéb esemény
>> Mascagni: Parasztbecsület operájának ősbemutatója. (1890)
>> A nagy zabálás című film bemutatója. (1973)
>> Peter Criss kiválik a Kiss együttesből (1980)

Feed
RSS201
Atom1

George Orwell: 1984

George Orwell: 1984

2011. október 9.


Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2011
Fordító(k): Szíjgyártó László
Kategória: sci-fi / fantasy / horror, szépirodalom
Eredeti cím: Nineteen Eighty-four
Oldalszám: 360
Ára: 3200 Ft
Kedvezményes vásárlás: www.booker.hu


Az Állatfarm „nagy testvére”, az élete végéig baloldali beállítottságú, az épülő szocializmusból és a nemzetközi munkásmozgalomból azonban végleg kiábrándult, George Orwell írói álnéven publikáló Eric Blair utolsó és egyben legismertebb regénye többrétegű, szatirikus-szimbolikus anti-utópia, amit a hidegháborús korszak végletes megosztottsága tett igazán népszerűvé, hiszen a könnyen beazonosítható utalások a szovjet rendszerre a „vasfüggöny” egyik felén kritikátlan és vak magasztalást, a másikon betiltást és pocskondiázást eredményezett.

Érdekes fejlemény ez, különösen annak figyelembe vételével, hogy az 1984 valójában Aldous Huxley híres anti-utópiájára, a Szép új világra adott irodalmi válasz. Mindkét mű a Mórus Tamás-féle pozitív utópiákból kiinduló, ugyanakkor a maró gúny és túlzás jellemezte swifti hagyományokat továbbvivő tételregény, mely a korabeli társadalmi-politikai tendenciák sarkított kivetítésein alapszik.

Orwell marxista dialektikából kiinduló világszemlélete képtelen volt befogadni a huxley-i társadalom-víziót, melynek átjárhatatlan, rejtett kasztokra tagozódó állama szerinte túlságosan statikus, s hiányoznak belőle a történelmi mozgásokhoz vezető, osztályok közötti feszültségek – más szóval inkább pszichológiai és biológiai, mintsem politikai indíttatású.
Ehelyett egy olyan, a Szép új világéhoz hasonlóan a szabadságot hatalmi okokból felszámoló államapparátust vázol fel, melynek létalapja nem a bőség, hanem az élet minden területén megnyilvánuló megfosztottság.

A történet főhőse Winston Smith, a külső-párt egyik tagja, aki önmaga számára is megmagyarázhatatlan módon, a regény totalitárius diktatúrájának viszonyaihoz képest nyíltan lázad a nép vezére, a Nagy Testvér ellen. (Itt jegyezném meg, hogy a magyar fordításban eléggé szerencsétlenül nevezik Nagy Testvérnek „Big Brother”-t, mivel a szovjet viszonyokra leginkább utaló megnevezés szimbolikus asszociációit jobban kibonthatta volna a „Bátyuska” szó.) A regény az ő lázadását mutatja be három, többé-kevésbé szimmetrikusan szerkesztett részben.

Az első rész a társadalom és Smith jellemének részletes bemutatása, a második az egyetlen nem szocializálható emberi megnyilvánulás, a szerelem általi lázadás, a harmadik pedig a kínvallatás és megtöretés elbeszélése. Smith tragédiája abban rejlik, hogy a hatalom érdekében mindent és mindenkit maga alá gyűrő, a szó legszorosabb értelmében elembertelenedett zsarnokság az élet minden momentumát, még a szerelmet is teljesen átpolitizálja, Smith és szeretője, Julia pedig nem a boldogság elérésének útját, hanem a Párt elleni összeesküvés egyik lehetséges módját látják kettejük kapcsolatában, és ezzel mindent, önmagukat és a szerelmüket is kiszolgáltatják a pártállamnak.

A létező szocialista diktatúrák elleni tiltakozás okán sokan, olvasók és kritikusok egyaránt szemet hunytak a felett a nem elhanyagolható tény felett, hogy Orwell csupán tárgyiasított viszonyításként használja a szovjethatalmat, amit aztán a brit és különösen az amerikai imperializmusra is megfeleltethetően egyetemesít a regényben. Ennek bizonyítékaként elég megtekinteni Terry Gilliam 1985-ös Brazil című, az amerikai bürokratikus társadalmat bíráló filmalkotását, melynek hangulata minden kétséget kizáróan Orwell regényének atmoszféráját juttatja eszünkbe. Vagyis aki a műben a rendszerváltás előtt azonnal ráismert a kor proletár-diktatúráira, az csupán politikai csőlátásának köszönhetően nem azonosítja benne korunk 1984-et idéző jelenségeit.

A szerző életrajza

Galamb Zoltán

© Ekultura.hu