Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Rejtő Jenő: Az elveszett cirkáló

Lassan, de biztosan elérkeztünk a sorozat utolsó negyedéhez, és bár rosszul esik, hogy csak húsz cím fért a válogatásba, örvendetes, hogy a befejezés parádés, hiszen ettől kezdve valóban a legjobb regényekhez juthat - rendkívül kedvező áron - a régi-új Rejtő-rajongó.
 
Az elveszett cirkáló úgy rögzült a köztudatban, hogy ez az első Piszkos Fred sztori. Ez valóban így igaz, mindazonáltal érdekes, hogy Fred kapitány itt még csak egy nagyjából kidolgozott mellékszereplő, aki csupán statisztál a főszereplő Rozsdás és a pireuszi kikötőben felbukkant Kölyök eszement kalandjához. De ez is ígéretes találkozás, bár sajnálatos módon meglehetősen ritkán élvezhetjük benne Fred anyagias hozzászólásait és véleményét a világról, azért úgy gondolom, akik egyszer is olvasták legendás kapitányi parancsát (sört!), azok nem felejtik el tisztára mosdatott alakját a parancsnoki hídon.
 
Meglátásom szerint Az elveszett cirkáló az egyik legjobban kidolgozott, döccenőktől mentes Rejtő-történet, ami annyira filmszerű, hogy nem is értem, miért nem dolgozta fel valaki az álomgyárban – borítékolni lehetne a világméretű sikert. Egyik jelentből szinte átmenet nélkül csöppenünk a következőbe, és a kezdet „visszafogottsága” után úgy felpörögnek az események, hogy az olvasó csak tátja a száját, mennyi ötletet, napi politikai utalást (pl. Japán terjeszkedése Ázsiában) gyúrt össze az író. Remekül ötvöződik benne a humor, az akció és a krimiszál - ez utóbbinak külön pikantériát ad, hogy alvilági egyének, hivatásos bűnözők folytatnak nyomozást, s ebből persze megint számtalan mókás helyzet keletkezik.
 
Igazából még a női főszereplő (Edith Leven) sem tekinthető teljesen sematikusnak, mivel ugyan az esetek többségében csupán aggódik és szerelmesen néz ki a fejéből, a maradék jelenetében pedig végszavaival a megfelelő irányba tuszkolja a társaságot, de – és ekkor dobtam kukába a mentsetek-meg-mert-nő-vagyok elméletemet – amikor úgy hozza a szükség, úgymond „felnő” a feladathoz.
 
Nem ragozom tovább, a lényeg az, hogy szerintem Rejtő megérezte, ezúttal a légiós sztorikhoz fogható hangulatot és környezetet sikerült teremtenie, és ezért jöttek egymás után a Piszkos Fred regények – mindenki örömére.


Galgóczi Tamás - 2011. augusztus 29.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!