Főkép„Három vagy négy mennyezeti ventilátor kavarta a füstöt egyforma, kékesszürke félhomállyá. A teremben minden, a vendégeket is beleértve, azt a benyomást keltette, hogy régen ott vannak.
Mihelyst beültem az egyik üres bokszba, magam is úgy éreztem magam. A helynek barátságos, föld alatti jellege volt, mint a változás és az erőszak elől elásott időkapszulának. A tűrhetően fehér zubbonyos pincérek, öregek és fiatalok gyors, hatékony és takarékos mozdulatai egy sajnálatosan már halott korból származtak. A sistergő marhasültemhez kihozott rósejbninek pontosan olyan íze volt, mint annak, amelyet elemista koromban ettem újságpapírból.”
 
A fenti idézet jelzi, Lew Archer magándetektív ezúttal nem a gazdagok csillogó-villogó világának mocskában turkál, hanem pár utcával kintebb, a peremkerületekben bóklászik, hogy előkerítse a borítón látható, kacér leányzót, aki a jelek szerint megunta a kórházban kötelező fehér fityulát, és inkább a nagybetűs Életben keresi a boldogságot (meg a jólétet).
 
Az aggódó édesanya – feneke alatt egy lepukkant vendégházzal – hősünket kéri fel, hogy hozza haza hamvas leánykáját, aki biztosan csak tévedésből nem dugja haza hónapok óta az orcáját, pedig rendes, aranyos és szolid egyébként. Megérzése ellenére Archer, mivel a segédletként kapott fényképen egy valóban csinos lány mosolyog rá, elvállalja az ügyet.
 
Ha eddig csak annyit tudtunk Ross Macdonald Amerikájáról, hogy a gazdagok rosszabbak egy unatkozó politikusbrigádnál, akkor ezúttal az is kiderül, hogy a vagyontól távolabb földet ért szegények, és a rajtuk élősködő alvilági rosszfiúk sem sokkal jobbak, közöttük is szép számmal vannak aljas, elvetemült, hazug, s ki tudja még miféle emberek.
 
Egyszóval Archer ezúttal is otthonos közegben kérdezősködik, s útját szokás szerint erőszak kíséri, mintha felbukkanása elszabadítaná az addig elfojtott indulatokat – ami részben igaz –, s ettől kezdve minden a feje tetejére áll. Jellemző, hogy az elvakított pillangóként felbukkanó gazdag és facér asszony, amikor érkezése után nem sokkal rájön, hogy ez a világ köszönő viszonyban sincs a megszokott otthoni környezetével, mondhatni menekülésszerűen rohan vissza oda, ahonnan jött.
 
Macdonald ebben a regényben talán kevesebb költői képpel díszíti fel a cselekményt, ezért azonban bőven kárpótol az alapötlet, ami kellőképpen furmányos, vagyis méltó a sorozat többi részéhez (sőt, szerintem a legjobb öt Archer sztori közé tartozik). Az biztos, hogy krimiben kevesen fogalmazták meg ennyire brutális őszinteséggel, hogy a második világháború után Amerika nem lett jobb, a csillogás (már ahol van egyáltalán) szemvakítása mögött pedig sötét árnyak keresik nem létező helyüket.
 
A Lew Archer-sorozat kötetei: Mozgó cél (The Moving Target) (1949)
Fulladásos halál (The Drowning Pool) (1950)
Ki így hal meg, ki úgy (The Way Some People Die) (1951)
A csontketrec (The Ivory Grin; vagy: Marked for Murder) (1952)
Áldozat kerestetik (Find a Victim) (1954)
A barbár part (The Barbarous Coast) (1956)
A fúriák (The Doomsters) (1958)
A Galton-ügy (The Galton Case) (1959)
A Wycherly család (The Wycherly Woman) (1961)
The Zebra-Striped Hearse (1962)
A másik férfi (The Chill) (1964)
A dollár túlsó oldalán (The Far Side of the Dollar) (1965)
Black Money (1966)
Mindenki ellenség (The Instant Enemy) (1968)
Búcsúpillantás (The Goodbye Look) (1969)
Eltűntnek nyilvánítva (The Underground Man) (1971)
Csipkerózsika (Sleeping Beauty) (1973)
A kék pöröly (The Blue Hammer) (1976)