Főkép Az első kérdés, ami felmerült bennem a könyv kapcsán, a miért volt. Miért kell még egy bőrt lehúzni a Százéves háborúról és az angol íjászokról?
Elvégre Cornwell ezt már megtette a Grál küldetés trilógiájában, aminek a főszereplője egy vidéki parasztgyerek, aki íjászként kerül francia földre, ahol összeáll egy francia nővel, majd sokat szenvednek, valamint lövöldöznek, mire eljutunk az utolsó oldalig.
 
Nagyjából ugyanez történik az egykötetes Azincourtban is. Még tart a Százéves háború (ami egyébként száz évnél tovább tartott), amikor egy vidéki gyerek mindenféle kavarás után elhagyja faluját és íjászként francia földre megy, ahol megment egy francia apácát, és a többi, és a többi...
 
Komolyan mondom, eddig ez volt a leggyengébb Cornwell könyv, amihez szerencsém volt. Persze egészen más lenne a helyzet, ha nem olvastam volna a Grál köteteket – szóval aki annak ismerete nélkül vág bele a kalandba, az jól jár.
 
Szerzőnk ugyanis vitán felül otthon van az angol történelemben, de nem csak az évszámokban, hanem az olyan apró részletekben is, amelyek életszerűvé, már-már filmes élménnyé teszik a regényt.
Miként temették el a halottakat ostrom idején, hogyan szállították a nyílvesszőket, milyen felszereléssel indultak hadba az íjászok, mit ettek, sőt annak is utánajárt, angol részről név szerint kik vettek részt az 1415. október 25-i csatában. Merthogy a lüke angoloknak ilyen listájuk is van, ráadásul bárki számára elérhető módon. Milyen érdekes is volna, ha mondjuk létezne egy, az utolsó közemberig pontos névjegyzék a mohácsi csata magyar résztvevőiről.
 
A másik újdonság, amit elsőre nem tudok hova tenni, az a korábbi könyvekből teljesen hiányzó, ezúttal meglévő misztikum. A főszereplő ugyanis hangokat hall a fejében, elgondolása szerint két szent beszél hozzá ily módon.
Ez ugyan nem számított szokatlannak akkoriban (gondolok itt például az orleans-i szűzre), de az eretnekek után előszeretettel kutató egyház figyelő szeme mellett nem is számított kimondott életbiztosításnak. Úgy vélem, erre a momentumra dramaturgiai szempontból volt szüksége Cornwellnek, mert így hősét kedve szerint arra terelhette, amerre jónak látta.
 
Értem én, hogy szerette volna megörökíteni az angolok számára oly fontos győzelmet, de szerintem ennél eredetibb történetet is kerekíthetett volna hozzá.
 
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Sharpe (a cselekmény időrendje szerint):
1997 Sharpe tigrise (2005)
1998 Sharpe diadala (2006)
1999 Sharpe erődje (2007)
2000 Sharpe Trafalgarja (2007)
2001 Sharpe zsákmánya (2007)
1988 Sharpe lövészei (2000)
2003 Sharpe pusztítása (2008)
1981 Sharpe trófeája (2000)
1981 Sharpe kincse (2000)
2004 Sharpe menekülése (2008)
2006 Sharpe haragja (2008)
1995 Sharpe csatája (2006)
1982 Sharpe százada (2009)
1983 Sharpe kardja (2009)
1984 Sharpe ellensége (2009)
1985 Sharpe becsülete (2010)
1986 Sharpe ezrede (2010)
1987 Sharpe ostroma (2010)
1989 Sharpe bosszúja (2011)
1990 Sharpe Waterlooja (2011)
1992 Sharpe`s Devil
2007 Sharpe`s Story (esszék és egyebek)

Zárójelben a magyar kiadás dátuma szerepel.

A Grál küldetés
Az ördöglovas
Vándor
Az eretnek

Angolszász históriák
2004 Az utolsó királyság (2007)
2005 A fakó lovas (2008)
2006 Észak urai (2008) 2007 Csatadal (2009)
2009 The Burning Land

Excalibur:
A tél királya
Isten ellensége
Excalibur
 
Szorul a hurok
Stonehenge
Vad vizek hajósa
Azincourt

Kapcsolódó írás:Sharpe: Indiai küldetés (DVD)