Főkép A megerődített francia tengerparttal nem csupán a Második Világháborúban gyűlt meg a Szövetségesek baja, hanem több mint száz évvel korábban, a Napóleoni Háborúk vége felé is, amikor a Wellington vezette hadseregnek végre sikerült betörnie Franciaország déli csücskébe.
A hogyan tovább kapcsán két lehetőség merült fel: a tengerészet érthető módon a partraszállást erőltette, míg Wellington a szárazföldi előrenyomulásra voksolt.
 
A végleges döntés előtt, 1814 elején játszódik a legújabb Sharpe történet, amiről nem csak azt érdemes olvasás előtt tudni, hogy vajmi kevés valóságalapja van, s ezáltal még jobban kiélhette fantáziáját a szerző, hanem azt is, hogy ez Cornwell egyik kedvenc Sharpe könyve. Ez azért jelzés értékű – legalábbis számomra.
 
A közlegénységből hosszas küszködés után őrnagyi rangba kerülő Sharpe utoljára ifjú feleségével került a szemünk elé, amikor megfogyatkozott létszámú ezredét töltötte fel újoncokkal – meglehetősen kalandos módon.
 
Ezúttal összfegyvernemi akció keretében, kipróbált katonái nélkül küldik egy tengerparti erőd elfoglalására.
A manapság megszokott kommandós egységeknél ugyan jóval nagyobb létszámú csapatot kap, de a kétszáz lövész nagyon kevésnek tűnik az ostromhoz, és a tengerészet által kiegészítésként ígért tengerészgyalogosok harcértéke kétes, hiszen ki tudja, mikor voltak (ha voltak egyáltalán) csatában.
 
Miként azt már megszokhattuk, a valóság alaposan átírja az előzetes terveket, és Sharpe hamarosan olyan helyzetben találja magát, amelybe sohasem kívánkozott.
Ez azonban ideális arra, hogy szinte a háta mögül nézzük, miként teljesít parancsnokként. Nos, mit szépítsem, ebben a szerepkörben még bőven van mit fejlesztenie képességein. Úgy tűnik, ez is gyakorlatot igényel, és egészen másfajta látásmódot, mint amire közlegényként vagy altisztként szükség volt.

A legfontosabb talán az, hogy egyaránt figyelnie kell a lőszerutánpótlásra és a fegyelem betartására, de még egyszerűbb, ha azt mondom, mindent észben kell tartania, valamint még szerencsésebb, ha egyúttal rendelkezik a jövőbelátás képességével, amire az ellenség megelőzése végett van szükség.
 
Nem tudom, milyen céllal, de Cornwell új szereplőt emel be a történetbe, az amerikai kalóz, Cornelius Killick személyében, aki többek szerint Sharpe tengeri és persze amerikai megfelelője. Ennek eldöntésére sajna nem jut elég idő, egyrészt mivel Killick nem kap elég teret a bemutatkozásra, másrészt a pergő cselekmény miatt az olvasó sem ér rá vele foglalkozni.
 
A könyv egyfajta átmenet Sharpe egyszemélyes küldetései, és az ezredével megélt csaták között. Ez a kettősség azonban a történet előnyére válik, mivel ennek köszönhetően szinte folyamatos a puskaropogás, és kedvtelve nézhetjük, mit művel hősünk a francia hátországban.
 
Eddig a szerző alábbi könyveiről írtunk:
Sharpe (a cselekmény időrendje szerint):
1997 Sharpe tigrise (2005)
1998 Sharpe diadala (2006)
1999 Sharpe erődje (2007)
2000 Sharpe Trafalgarja (2007)
2001 Sharpe zsákmánya (2007)
1988 Sharpe lövészei (2000)
2003 Sharpe pusztítása (2008)
1981 Sharpe trófeája (2000)
1981 Sharpe kincse (2000)
2004 Sharpe menekülése (2008)
2006 Sharpe haragja (2008)
1995 Sharpe csatája (2006)
1982 Sharpe százada (2009)
1983 Sharpe kardja (2009)
1984 Sharpe ellensége (2009)
1985 Sharpe becsülete (2010)
1986 Sharpe ezrede (2010)
1987 Sharpe ostroma (2010)
1989 Sharpe bosszúja (2011)
1990 Sharpe Waterlooja (2011)
1992 Sharpe`s Devil
2007 Sharpe`s Story (esszék és egyebek)

Zárójelben a magyar kiadás dátuma szerepel.

A Grál küldetés
Az ördöglovas
Vándor
Az eretnek

Angolszász históriák
2004 Az utolsó királyság (2007)
2005 A fakó lovas (2008)
2006 Észak urai (2008) 2007 Csatadal (2009)
2009 The Burning Land

Excalibur:
A tél királya
Isten ellensége
Excalibur
 
Szorul a hurok
Stonehenge
Vad vizek hajósa
Azincourt

Kapcsolódó írás:Sharpe: Indiai küldetés (DVD)