Főkép

Nagyon sok Banks könyv indul egy végtelenül magányos, lehangoló képpel, majd mindig megtudjuk, hogy hogyan jutottunk oda, és valamilyen meglepetés folytán nem hal meg mindenki a végén. Ehhez képest szinte vidám, ahogy a visszaemlékezés elkezdődik. A történet két szálon fut, ami a jól megszokott – azt sem tudom ki-kivel van – ezer szálhoz képest végtelenül egyszerűnek tűnik. Sose dőljünk be Banks-nek! Nem, nem az a poén, hogy összeér a kettő, pedig amilyen nehezen derül ki, bárki azt hihetné.
 
A világ egy cseppet sem ismerős, nincsenek drónok, kettőnél több lábú civilizált lények sincsenek, és nem egy űrhajó holo-fedélzetén járunk. Hova keveredtünk?! A technikai civilizáció valahol a lovas kocsi és a tengerjáró hajó környékén jár, a nők meg legyenek szépek, buták és készségesek. Mindkét szálon. Ehhez képest főszereplőnk egy orvos. Nő. Rendszeresen doktorként emlegetik, hiszen nincs erre a fura helyzetre külön szavuk sem. A másik történetben egy vérbeli testőrparancsnokról olvashatunk. Ő férfi. És persze van rá szavuk is. Annyiban hasonlítanak, hogy bármennyire is képesek lennének rá, a körülöttük zajló eseményeket egyikük sem irányítja. Illetve úgy nem, hogy nincs befolyásuk az udvari dolgokra, habár mindketten uralkodók egészsége fölött őrködnek.

Újabb meglepetés. A szokásos intrikákon túl nem üldözi őket senki, és nem kell megmenteniük szupertitkosan a világot. Nincs mágia sem, nehogy összezavarodjon a tudományos világképünk. Egy nagy (két nagy) mese szereplői, akik beosztásuknál fogva hatalmas emberek majdnem bizalmasaiként élnek. Közben – mivel uralkodókról van szó – azért érdekes minden nap, hiszen egy regény mégsem szólhat a megfelelő barázdaszélességről szárazságtűrő gabonafajták esetén. Pont ezért mindketten a sűrűjében találkoznak a világukat megváltoztató eseményekkel, amit mi is nyomon követhetünk krónikásaik által. Érdekes történet mindkettő, és tényleg nem menekül meg az univerzum a végére, ami veszélyben sem volt.
 
Igen, igen, most le kellene írnom, hogy mitől olyan csavaros a történet, és, hogy miből derül ki, hogy a könyvet nem az író kicserélt – ám rosszul trenírozott – UFO másolata írta, habár minden jel erre mutat. Nem, nem fogom lelőni a poént. Nem csak azért tudom kijelenteni, hogy mégis a valódi Banks írta, mert valahogy mégis melankolikus lesz mindenki a végére, hanem mert ilyen fordulattal csak ő szolgálhat. Ráadásul feladom házi feladatként, hogy mindenki jöjjön rá, ki is a doktor valójában...

Részlet a regényből