Főkép„A világoskék pára a kanyon mélyén olyan volt, akár a lassan égő pénz füstje. Rajta keresztül nézve még a tenger is költségesnek rémlett: tömör V alakzat a kanyon szájában, ragyogó kék, csiszolt, mint a gyémánt. Magánterület: színtartás garantált, önbizalmat megdúcol. Sose láttam még ilyen aprónak a Csendes-óceánt.”
 
A fenti idézet rögtön az első oldalon simítja végig az olvasó szemét, jelezve, hogy ezúttal is a szerzőtől megszokott irodalmi szöveggel elegy krimit kapja majd, amely már számos Lew Archer történetből ismerős.Mégis, olvasás közben felemás érzésem volt, valahogy nem bírtam elkapni a korábbról ismerős hangulatot, valami hiányzott – s nagyjából a feléig nem is találtam meg, de aztán sikerült egymásra hangolódnunk, és onnantól kezdve semmi sem hiányzott a teljességhez.
 
Napokkal később a weben utánanéztem a regénynek és rájöttem a megoldásra: ez volt Macdonald első, 1949-ben megjelent könyve, és szerintem ekkor még keresgélte a hangját, illetve azt, hogy miként is bánjon hősével és a történettel.Ennek köszönhetően nem csupán a történetvezetés, hanem az alaphelyzet is kissé eltér a megszokottól, a későbbiekben oly mesterien kiművelt családcentrikus detektívsztoriktól.

A Mozgó célban bemutatott Sampson família ugyan messze van attól, amit boldog családnak mondanánk, de a későbbi könyvekhez képest nincsenek gonosz tagjai – unatkozó és egymással vajmi keveset törődő emberek élnek egy fedél alatt. Azonban mindez kellő vagyonnal párosítva már bajt okoz, s ekkor lép színre a háborút megjárt magándetektív.
 
Aki kellőképpen kemény, igazságszerető (bár ez alatt mindig a saját értékrendje szerinti igazságot kell értenünk) és roppant mód makacs. Már itt is megfigyelhető jellegzetessége, miszerint előbb kérdez és később alkalmaz erőszakot. Bár ennek a filozófiának ebben az ügyben inkább a hátrányát látja, mintsem az előnyét.
 
A könyvben szereplő kitalált kaliforniai kisváros nem csupán az elképzelt bűnténynek ad otthont, hanem a nagybetűs amerikai álomnak is, amelyből időnként keserű szájízzel térnek magukhoz az emberek, de még rosszabb, amikor inkább meghalnak, mintsem felébredjenek belőle.
 
Számomra a regényben egyértelműen az a csúcspont, amikor Archer saját nemzedékéről, a háborút megjárt fiatalokról mondja el a véleményét. Egy pillanatra el is bizonytalanodtam, hogy most krimit vagy szociológiai értekezést olvasok. A következő bekezdésnél aztán nyilvánvalóvá vált, hogy ez bizony krimi, csak a jobbik fajtából.
 
„Amint lefelé gurultunk a dombról, kitárultak előttem a város fényei. Nem látszottak egészen valóságosnak. A csillagok és a lámpák a házakban olyanok voltak, mint szentjánosbogarak fényei, hideg tűz szikrái, felfüggesztve a fekete űrbe.”
 
A Lew Archer-sorozat kötetei:
Mozgó cél (The Moving Target) (1949)
Fulladásos halál (The Drowning Pool) (1950)
The Way Some People Die (1951)
A csontketrec (The Ivory Grin; vagy: Marked for Murder) (1952)
Áldozat kerestetik (Find a Victim) (1954)
A barbár part (The Barbarous Coast) (1956)
A fúriák (The Doomsters) (1958)
A Galton-ügy (The Galton Case) (1959)
A Wycherly család (The Wycherly Woman) (1961)
The Zebra-Striped Hearse (1962)
A másik férfi (The Chill) (1964)
A dollár túlsó oldalán (The Far Side of the Dollar) (1965)
Black Money (1966)
Mindenki ellenség (The Instant Enemy) (1968)
Búcsúpillantás (The Goodbye Look) (1969)
Eltűntnek nyilvánítva (The Underground Man) (1971)
Csipkerózsika (Sleeping Beauty) (1973)
A kék pöröly (The Blue Hammer) (1976)