Főkép Langston Hughes: Álom-variáció (Részlet)
 
Sápadt est… magas fa
áll feketén…
Gyöngéd, sötét az éj,
úgy mint én.
 
(Fordította: Szokolay Károly)
 
Általában két típusú írót különböztetünk meg: azt, aki történeteit a fantáziája segítségével kelti életre, illetve azt, aki személyes tapasztalatait veti papírra. John Howard Griffin ez utóbbiak közé tartozik, akit nagy sikerű „dokumentum-regényének” címválasztásakor a fenti versrészlet sorai ihlettek meg.

A kisebbségi kérdések élharcosaként a fehér író-újságírónak 1959-ben egyedülálló ötlet pattant ki a fejéből: orvosi, valamint kozmetikai beavatkozásoknak vetette alá magát, melynek eredményeként hetekkel később egy színes bőrű férfi nézett vissza rá a tükörből.
 
Az átváltozás még őt magát is meglepte. Erről így nyilatkozott: „Arra számítottam, hogy álruhában fogom magam viszontlátni, de ez valami más volt. Egy idegen test börtönében rekedtem, akivel nem éreztem semmilyen közösséget. Belenéztem a tükörbe és nem a fehér John Griffin múltjának visszatükröződését láttam… Amit láttam, az visszavezetett egészen Afrikáig, vissza a gettókba, vissza ahhoz a mélyen gyökerező küzdelemhez, mely a fekete bélyeg ellen irányult. […] A létezés misztériumába avatkoztam s ezzel elvesztettem önmagam. Az a Griffin, aki azelőtt voltam, láthatatlanná vált.”
 
Ezzel vette kezdetét hathetes odüsszeiája, mely a legnagyobb faji megkülönböztetések közepette New Orleanstól Mississippin át egyenesen a „Mély-Dél” szívébe vezetett. Ez idő alatt személyesen élte át mindazt, amit addig kizárólag másodkézből ismert: a gyűlölettel teli pillantásokat, melyeket egy fekete ember, mint bőrébe égetett skarlát betűt már születésétől kezdve magán érezhet.

1959 körül ez a terhes légkör hatványozott méreteket öltött. A színes bőrűeket egyáltalán nem vették emberszámba, az „elkülönítés” módszerei pedig valahol a nevetséges és a megalázó kategória határait súrolták.
Griffin A-tól Z-ig szinte mindet megtapasztalta. Szegregált buszon utazott, ahol a feketéknek hátul volt a helye. Külön „négerek” részére fenntartott ivóba tért be. Döbbenten konstatálta, hogy a természetes emberi szükségletek kielégítésére szolgáló eszközök – mint étel, ital, mellékhelyiség – egy fekete ember számára közel sem tartoznak a „magától értetődő” kategóriába.

Fehér nőre nem emelte a tekintetét, hiszen ezzel magára vonhatta a rend őreinek árgus pillantásait. (A történelem során kirívónak számít Emmett Till esete, akit azért lincseltek halálra, mert az utcán egy fehér nő után mert fütyülni.) Mikor fehérek mellett haladt el, fejét leszegte, ez volt a most már rá is érvényes szabály.
Dolgozott cipőpucolóként és londinerként. Erőszakos cselekedet áldozatául ugyan nem esett, bár egy alkalommal igen közel került hozzá, mikor egy kihalt utcán fehérbőrű fiatalok eredtek a nyomába. Szerencséjére a Gondviselés társként szegődött mellé, így az ijedtségen kívül nem történt komolyabb baja.
 
Útja egy részét gyalogszerrel, míg másik felét autóstoppal tette meg. Természetesen világunkat jó és rossz teszi kerek egésszé, így kedves, segítőkész emberekkel is találkozott. Egy színes bőrű férfi például szállást kínált neki, ugyanakkor pénzt nem fogadott el cserébe, pedig hatodmagával élt egy szegényes kalyibában.
 
Három hét elteltével Griffin visszavedlett „első osztályú” polgárrá, azaz fehérré. A visszafelé vezető út tapasztalatai őszintén megdöbbentették. Akiktől addig elismerő pillantásokat kapott, azok most gyűlölettel telve mérték végig. A macska-egér játék tehát oda-vissza működött.
Erről így ír: „A kritérium nem más, mint a bőrszín. A tapasztalataim mind ezt bizonyítják. [A fehérek] kizárólag ennek alapján ítéltek meg. A bőröm sötét volt. Ez elegendő indokként szolgált ahhoz, hogy megtagadják tőlem azon jogokat, melyek nélkül az élet értelmét veszti és többé nem hasonlít máshoz, mint állatias túléléshez.”
 
Nem sokkal hazaérkezése után, 1961-ben Black Like Me címmel kiadták publicisztikáját. A könyv sikere letagadhatatlan, a témaválasztás mégis lavinát indított el, így megjelenését felemás érzésekkel fogadták világszerte.
Griffinnek a megszámlálhatatlan rajongói levél közé keveredett halálos fenyegetésekkel is számolnia kellett. Olyannyira, hogy egy időre családjával elhagyta az Államokat és Mexikóba költözött.
 
Könyvét mindenkinek, de elsősorban a fiatal generációknak ajánlom. Nyersen, a maga valóságában tárja az olvasó elé, hogy a polgárjogi mozgalmak előtti Amerikában miként teltek egy fekete bőrű ember mindennapjai.
Művét különösen a mai, 21. századi viszonyok tükrében érdemes górcső alá venni, mikor az Egyesült Államokat afro-amerikai elnök kormányozza. A faji kérdést illetően egyértelműen pozitív fejlődésről számolhatunk be, de vajon mekkora út áll még előttünk?