FőképFrances Mayes amerikai írónő harmadik könyve volt ez Toszkánáról, Olaszország egyik varázslatos tartományáról.
A Napsütötte Toszkána és az Édes élet Itáliában című önéletrajzi, útleírós, receptekkel tűzdelt művei óriási sikert arattak, így logikus lépés volt egy képesalbumot is kiadniuk. Szerencsére azonban ez a könyv ennél jóval több.
 
Először is, Frances a maga már jól ismert stílusában jó adag szöveget is írt a képek mellé, sőt inkább úgy mondanám, a képek illusztrálják az ő mondanivalóját, és nem fordítva. Ráadásul költőként is működő férje, Ed naplójából is olvashatunk néhány bejegyzést, ami színesíti a szöveget is (lévén más, férfi nézőpontot képvisel).

Másrészt a fényképek (Bob Krist illetve Frances művei) sem feltétlenül azt adják, amit bármely másik, Toszkánát bemutató fényképalbumtól kapnánk. Nem csak a jól ismert turistalátványosságokat mutatják be, sőt, inkább és elsősorban a helyiek életére koncentrálnak.
Láthatjuk a Mayes házaspárt is, és paradicsomi birtokukat, Bramasolét, és az elmaradhatatlan receptek mellé is kerültek képek, így végre nem csak elképzelhetjük, de szemügyre is vehetjük azokat az ínycsiklandó toszkán étkeket. Ez talán a receptek kipróbálásánál is segít.

De ezeknél is többet ad számos, a toszkán hétköznapokat és népeket bemutató felvétel, amik hangulatát sokszor csak erősíti az adott fénykép szemcséssége. Ha az ízeket és illatokat nem is közvetítheti a könyv (bár Frances leírásai továbbra is remekül működnek ilyen szempontból), a látvány és a színek igazi ünnepe ez a kötet.
 
A könyv hat nagyobb témakör szerint lett felosztva (Csókok, A piazza, Az ünnep, A föld, A konyha, A szépség), amikről Frances a szokásos bájosan csapongó módján mesél - ami csak eszébe jut, ami élménye volt, leírja, és bár mindezt nem szépirodalmi formában fogalmazza meg, mégis minden szavát issza az ember, ahogy a képeket is. Én legalábbis így vagyok vele.

Szeretem, ha egy író tud lelkesedni az iránt, amiről ír, és azt még jobban, ha a lelkesedése rám, olvasóra is átragad, és Frances Mayes ebben nagyon jó. Mesél építészetről, festészetről, történelemről és hagyományos olasz ünnepekről, de arról is, milyen vacsorákat adnak egymásnak a szomszédaikkal, meg hogy milyen egy olajbogyó szüret.
Nem szimpla emlékirat vagy útleírás, amit itt átnyújt, hanem pillanatképek csokra, egy olyan világról, egy olyan irigylésre méltó életvitelről, ami már csak alig néhány helyen létezik.
 
Egy ilyen látványos és drága kötet nyilván ajándéknak való, de szemben számos ajándékkönyvvel, ebben tényleg van tartalom, nem csak jól néz ki.