Főkép

A sorozatban a tavalyi évben megjelent Út a csillagokig című kötetről már megállapíthattuk, hogy hiánypótló kiadvány, ami nagyjából igaz az Álmok a jövőről esetében is. Persze a szkeptikusok mindjárt meg is támadhatják ezt a kijelentést, miszerint: „Már megint az aranykor. Ez már lejárt lemez.”, amivel természetesen mélységesen nem tudok egyetérteni.

Az tény, hogy akkoriban nagy „divat” volt antológiákat megjelentetni. Mostanság viszont nem divat. Igény pedig igenis lenne rá, hiszen egy-egy új sci-fi témájú könyv elég szép eladási statisztikákat tud produkálni. Ennek ellenére nem halmoznak el bennünket a hazai kiadók ilyen jellegű termékekkel. Sőt, talán még azt is mondhatjuk, hogy sci-fikkel sem.

Szerintem az azért elég szomorú, hogy egy héttel a Könyvfesztivál előtt, az esemény alkalmából megjelenő kötetek között nem nagyon talál az ember sci-fit. Oké, nem minden kiadó képviselteti magát itt, de akkor is...

Mint az lentebb látható, négy nagy témakör köré csoportosul a tizenhat írásmű. A szerkesztő következetes volt, törekedett arra, hogy az egyes novellák alapjaikban erősen kötődjenek a témamegjelöléshez. Ez nekem személy szerint bejön; ha már egyszer csoportosítunk, akkor azt hajtsuk végre következetesen, a felületesség – még kiváló írások esetén is – tüskét hagy bennem.

Egy másik – nekem tetsző – válogatási szempont az írók sokszínűségében rejlik. A nagyrészt angol vagy amerikai szerzők mellett szinte a világ minden tájáról csemegézett a szerkesztő, így orosz-szovjet, olasz, osztrák, ausztrál, spanyol szerző tollából származó novella is terítékre kerül a könyvben.

Mindez azt bizonyítja, hogy nem csak a két angolszász országban volt aranykor, hanem bizony ez az egész planétánkról elmondható. Sci-fi tekintetében legalábbis. Valamint az is bizonyosságot nyer – ismét –, hogy bizony a vasfüggönyön innen is születtek maradandó alkotások, dacára a körülményeknek.

Amit viszont hiányolok a könyvből, az a fel- vagy levezetés. Vagy valami olyasvalami, mint a Gyilkos idő vagy a Szívélyes Fahrenheit című antológia esetében, ahol a szerkesztők (Isaac Asimov és Martin H. Greenberg) pár rövid mondattal „előkészítik a talajt” az olvasónak. Remélem a sorozat következő darabjában már találkozhatok valamelyik megoldással.

A kötetben szereplő írások:
ŰRUTAZÁS
John Wyndham: Túlélni
Anne McCaffrey: Az éneklő hajó
Dmitrij Bilenkin: Űrhidegfóbia
Cesare Falessi: Az űrpilóta igazsága

ÉN, A ROBOT
Walter M. Miller: Én alkottalak
Keith Laumer: Háborús ereklye
Herbert W. Franke: Joe, a kiborg
Brian W. Aldiss: Neanderbolygó

HARMADIK TÍPUSÚ TALÁLKOZÁSOK
Robert Sheckley: A szörnyetegek
A. Bertram Chandler: A ketrec
Arthur C. Clarke: Tüzek a mélyben
Ray Bradbury: Valaki, aki vár

A JÖVŐ TÁRSADALMA
Frederik Pohl: Alagút a világ alatt
Kate Wilhelm: Nagy voltál, baby!
Juan G. Atienza: Három- vagy négymilliárd kivándorló
Ilja Varsavszkij: Az örökös