Tóth Krisztina: Hazaviszlek, jó?

Oldalszám: 243

Ára: 2690 Ft

 



 

Amikor először láttam Tóth Krisztinát egy író-olvasó találkozószerűségen, alapvetően publicistaként ismertem még csak őt, hiszen annak előtte kizárólag női lapokba írt tárcáit olvastam, költőként és novellistaként ellenben teljesen új arcát tárta elém, mikor egy, a szóban forgó beszélgetés során elhangzott anekdota hatására behatóbban érdeklődni kezdtem alkotói pályája és mindenekelőtt írásai iránt.

 

Hamar kiderült számomra, hogy Tóth Krisztina elsősorban költő, vagyis egyfajta lírai érzékenység hatja át alkotásait, melyek közül még a prózai megnyilvánulásokból is kiérződik valamiféle sejtelmes ritmus, valamiféle furcsán feminin szómágia.
Ám a stíluson túl ugyanilyen fontosak a felvetett témák, és az a közelítési mód, ahogy e problémákat kezeli, kidolgozza, és többnyire lezáratlanul hagyja a szerző.

 

Mindenekelőtt a magyar művészfilmek és modern színházi produkciók egy részére jellemző az a naturalizmusba hajlóan realista, a nyomortól nemhogy vissza nem riadó, hanem inkább abból ihletet merítő, azt metaforizáló témakeresés, ami a kötet elején olvasható novellák többségében dominál.

Míg azonosulni talán nehéz lenne az efféle „hősökkel”, életünk letagadhatatlan, kikerülhetetlen részei ők. A gondjaikat jellemző megoldatlanság és megoldhatatlanság ugyanakkor közös élmény, tipikusan magyar élettapasztalat.

 

Ámde egy nő nemcsak létezik, hanem emellett szeret, szeretkezik, gyereket nevel, háztartást is vezet. És képes a világot más, a még fel sem cseperedett generáció szemével nézni; másoknál vélhetően könnyebben azonosulni a gyermeki lélekkel.

Így válhatnak már-már mágikusan realista impresszióvá a titokzatos eltűnések a lakásban, de hát ki ne emlékezne a zoknifaló szörnyre az ágy alól? Innen már csak egy egészen kicsinyke lépés a valódi fantasztikum, vagy a színtiszta örkényi groteszk.

 

Ugyanígy, ugyanezen a teremtő, átlényegítő módon lesz a páternoszterből általában vett bizonytalanságokat és félelmeket megjelenítő szimbólum.
Nem igazán meghökkentő, sőt, valószínűleg talán még csak nem is különösebben eredeti e képzettársítás, ám a legerősebbek mindig a leginkább triviális, legrégebb óta velünk maradó szimbólumok, különösen, ha épp eltűnő félben vannak, lassan megszűnik a maga valóságában létezni a metafora azonosítója, és így a kép értelmi dimenziója, érvényessége is elveszik.

 

Egy széthulló, valahogy mégis egyben maradó, talán erővel egyben tartott világ krónikása is lehetne Tóth Krisztina, ám ezek a rövidke benyomások és életképek, meglehet, csupán annak a lírai érzékenységnek az önkéntelen megnyilvánulásai, amely egy költőnőtől – úgymond – elvárható.

Mindenképp tanulságos, és néhol kifejezetten szórakoztató ez a kötet, amely az írónő publicisztikáit és tárcanovelláit gyűjti egybe.

 

Homokakvárium

Milyen volt szőkesége

Moszkva tér

Foghíj

Remete

Teiresziász

Valentin

Renomé

Szólánc

Aranymosó

 

Háztartási parajelenségek
Nagy vonalakban a női szexualitásról

Perpetuum mobile

Háztartási parajelenségek

A Mikulás három élete

Labdák és csillagok

McEnroe és a baldachin

Többféle csavarral

Űrkutyák

Űrcica

A lélek (Megatest)

 

Szirénke

Ilyen egyszerű

Tavaszi szél

Faredőny

Adventurer

Talált levél

Mámor

Kitántorogtak

A kalap közepe

Páternoszter

Pixel

 

Örkény-árnyjáték I-V.

Csoda Rómában

Esti Kornél szelleme

A Mansuelo-ügy

Belső kéménykár

Sors, nyiss nekem tért

 

Vót

Pepi

Damil

Visszapillantó

Verárjúfrom

Alagút

Disznósajt

Kamu

Térkép

Hazaviszlek, jó?