Főkép Amikor először láttam Tóth Krisztinát egy író-olvasó találkozószerűségen, alapvetően publicistaként ismertem még csak őt, hiszen annak előtte kizárólag női lapokba írt tárcáit olvastam, költőként és novellistaként ellenben teljesen új arcát tárta elém, mikor egy, a szóban forgó beszélgetés során elhangzott anekdota hatására behatóbban érdeklődni kezdtem alkotói pályája és mindenekelőtt írásai iránt.
 
Hamar kiderült számomra, hogy Tóth Krisztina elsősorban költő, vagyis egyfajta lírai érzékenység hatja át alkotásait, melyek közül még a prózai megnyilvánulásokból is kiérződik valamiféle sejtelmes ritmus, valamiféle furcsán feminin szómágia.
Ám a stíluson túl ugyanilyen fontosak a felvetett témák, és az a közelítési mód, ahogy e problémákat kezeli, kidolgozza, és többnyire lezáratlanul hagyja a szerző.
 
Mindenekelőtt a magyar művészfilmek és modern színházi produkciók egy részére jellemző az a naturalizmusba hajlóan realista, a nyomortól nemhogy vissza nem riadó, hanem inkább abból ihletet merítő, azt metaforizáló témakeresés, ami a kötet elején olvasható novellák többségében dominál.

Míg azonosulni talán nehéz lenne az efféle „hősökkel”, életünk letagadhatatlan, kikerülhetetlen részei ők. A gondjaikat jellemző megoldatlanság és megoldhatatlanság ugyanakkor közös élmény, tipikusan magyar élettapasztalat.
 
Ámde egy nő nemcsak létezik, hanem emellett szeret, szeretkezik, gyereket nevel, háztartást is vezet. És képes a világot más, a még fel sem cseperedett generáció szemével nézni; másoknál vélhetően könnyebben azonosulni a gyermeki lélekkel.

Így válhatnak már-már mágikusan realista impresszióvá a titokzatos eltűnések a lakásban, de hát ki ne emlékezne a zoknifaló szörnyre az ágy alól? Innen már csak egy egészen kicsinyke lépés a valódi fantasztikum, vagy a színtiszta örkényi groteszk.
 
Ugyanígy, ugyanezen a teremtő, átlényegítő módon lesz a páternoszterből általában vett bizonytalanságokat és félelmeket megjelenítő szimbólum.
Nem igazán meghökkentő, sőt, valószínűleg talán még csak nem is különösebben eredeti e képzettársítás, ám a legerősebbek mindig a leginkább triviális, legrégebb óta velünk maradó szimbólumok, különösen, ha épp eltűnő félben vannak, lassan megszűnik a maga valóságában létezni a metafora azonosítója, és így a kép értelmi dimenziója, érvényessége is elveszik.
 
Egy széthulló, valahogy mégis egyben maradó, talán erővel egyben tartott világ krónikása is lehetne Tóth Krisztina, ám ezek a rövidke benyomások és életképek, meglehet, csupán annak a lírai érzékenységnek az önkéntelen megnyilvánulásai, amely egy költőnőtől – úgymond – elvárható.

Mindenképp tanulságos, és néhol kifejezetten szórakoztató ez a kötet, amely az írónő publicisztikáit és tárcanovelláit gyűjti egybe.
 
A kötetben szereplő írások:
Teiresziász
Homokakvárium
Milyen volt szőkesége
Moszkva tér
Foghíj
Remete
Teiresziász
Valentin
Renomé
Szólánc
Aranymosó
 
Háztartási parajelenségek
Nagy vonalakban a női szexualitásról
Perpetuum mobile
Háztartási parajelenségek
A Mikulás három élete
Labdák és csillagok
McEnroe és a baldachin
Többféle csavarral
Űrkutyák
Űrcica
A lélek (Megatest)
 
A kalap közepe
Szirénke
Ilyen egyszerű
Tavaszi szél
Faredőny
Adventurer
Talált levél
Mámor
Kitántorogtak
A kalap közepe
Páternoszter
Pixel
 
Sors, nyiss nekem tért
Örkény-árnyjáték I-V.
Csoda Rómában
Esti Kornél szelleme
A Mansuelo-ügy
Belső kéménykár
Sors, nyiss nekem tért
 
Hazaviszlek, jó?
Vót
Pepi
Damil
Visszapillantó
Verárjúfrom
Alagút
Disznósajt
Kamu
Térkép
Hazaviszlek, jó?