|
||||
|
2012. május 17.
Névnapok
Paszkál Andor, Brúnó, Ditmár, Fábiusz, Fabó, Pasztorella, Rezeda, Szalók
E napon született
>> Erik Alfred-Leslie Satie zeneszerző (1866) >> Kern Aurél zeneszerző (1871) >> Henri Barbusse író (1873) >> Alfonso Reyes író (1889) >> Hincz Gyula festő és grafikus (1904) >> Jean Gabin filmszínész (1904) >> Dsida Jenő költő (1907) >> Maureen O'Sullivan filmszínésznő (1911) >> Birgit Nilsson operaénekesnő (1918) >> Peter Mennin zeneszerző (1923) >> Dennis Potter drámaíró (1935) >> Dennis Hopper filmszínész (1936) >> Haumann Péter színész (1941) >> Kóbor János (Omega) énekes (1943) >> Fodor Ákos költő és műfordító (1945) >> Bill Bruford (Yes) zenész (1949) >> Bill Paxton filmszínész (1955) >> Audie Desbrow (Great White) zenész (1957) >> Paul Di'Anno rockénekes (1958) >> Enya (Eithne Ni Bhraoain) énekesnő (1961) >> Trent Reznor (Nine Inch Nails) énekes (1965) >> Jordan Knight (New Kids On The Block) zenész (1970) >> Pék Zoltán fordító (1971) >> Andrea Corr (The Corrs) zenész (1974)
E napon halt meg
>> Sandro Botticelli festő (1510) >> Louis Brassin zeneszerző (1884) >> Szini Gyula újságíró (1932) >> Paul Dukas zeneszerző (1935) >> Balázs Béla (Bauer Herbert) költő és író (1949) >> Bajomi Lázár Endre író (1987)
Egyéb esemény
>> Mascagni: Parasztbecsület operájának ősbemutatója. (1890) >> A nagy zabálás című film bemutatója. (1973) >> Peter Criss kiválik a Kiss együttesből (1980) | ||||
|
Kategóriák:
akció / kaland egyéb gyermek / ifjúsági háborús / történelmi humor ismeretterjesztő / tudományos képregény / manga krimi / thriller romantikus sci-fi / fantasy / horror szépirodalom szórakoztató irodalom A honlapon jelenleg 6254 ajánló olvasható A honlapon jelenleg 70 életrajz olvasható |
Truman Capote: Mozart és a kaméleonok2009. szeptember 17.
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2009 Fordító(k): Bart István, Gy. Horváth László, Osztovits Levente Kategória: szépirodalom Eredeti cím: Music for Chameleons Oldalszám: 302 Ára: 2600 Ft Szofisztikált, intellektuális töltetű, kissé mesterkélt, furcsa, sokszínű élmények tárházát sugalló cím. Muzikalitást és különlegességet várunk. Nem csalódunk: Capote Mozart és a kaméleonok című novellás kötetére, amiben – mesterien összefogott, hibátlanságig tökéletesített, komoly mélységet sem nélkülöző ujjgyakorlatokat találunk – szinte mindez ráillik. Majdnem biztos, hogy az Egyesült Államokban annak idején megjelent kiadás hátlapján különleges irodalmi csemegének aposztrofálták a New York Times vezető kritikusai. A könyv kiválóságát pedig tovább növeli, hogy a ma élő fordítók legjobbjai emelték át nyelvünkre, így a nyelvi szépségeikből is bőven részesülünk. A történetek, párbeszédek alapján három részre tagolható a könyv. Az elsőben amolyan klasszikus értelemben vett novellákat találhatunk, csattanónak, vagy tanulságnak nem feltétlenül nevezhető, inkább különféle életérzésekre (szomorúság, bűntudat, szégyen) utaló végkifejlettel. A következő részben egy sorozatgyilkosság dokumentumregényszerű, a főhős: a detektív, és írónk, Truman Capote között zajló párbeszédek, levelezés nyomán történő bemutatására kerül sor. Végezetül írónk egy hetét követjük nyomon különböző párbeszéd-szösszenetek, életképek segítségével. Capote nem hagy kétséget írói szándéka felől. A három részt megelőző bevezetésben hosszasan értekezik addigi pályafutásáról, illetve azon céljáról, hogy e könyvben, ellentétben előző írásaival, maximális kitárulkozásra, és írói jelenlétre kíván törekedni. Ezt azonban nem feltétlenül kell a szó szoros értelmében komolyan vennünk. Való igaz, hogy Truman minden eddiginél jobban jelen van e kötetében, ám igen vájt fülűnek kell lennünk ahhoz, hogy többet tudjunk meg róla, mint amit itt-ott olvashatunk róla. Sorai nyomán egy hedonista, a művészek és a mindennapi emberek világában egyaránt otthonosan mozgó, a lélek finom rezdülései iránt fogékony, az intellektuális virtuozitást értékelő író alakja bontakozik ki. Mindamellett, és ezt különösen a kötetet záró öninterjú erősíti meg, egy optimista pesszimista, örökké kiismerhetetlen komplex személyiségű íróval van dolgunk. Szinte minden sorából süt az irónia, nem kíméli embertársait, önmagát pedig még úgysem. Az emberi természetet a felszínen könnyen magyarázhatónak, kielemezhetőnek mutatja be, ugyanakkor gúnyt is űz a sorsszerűségben, sztereotípiákban gondolkodó emberekből. Elismeri, hogy egyfelől mindannyian sablonokként kezelhető bábuk vagyunk, ugyanakkor hisz a megismételhetetlenségben, az egyéniben, és ezek védelmére kel. Krausz Vera |
|||
| © Ekultura.hu |
||||
RSS201