Főkép

Gondolom, mára már senki előtt nem ismeretlen a jelenkori hollywoodi popkultúra egyik legnagyobb zsenijének új műve. Megszokhattuk, hogy Tarantino filmjei körül nagy a felhajtás. Furcsállom, hogy ez az ember ilyen kultikus státuszba tudott emelkedni annak ellenére, hogy filmjeit már ismert panelekből építi fel. Igen, furcsállom, ugyanakkor meg szeretem az alkotásait, még ha nem is rajongom túl ezeket a mozikat. Tény, hogy hősünknek van tehetsége van ahhoz, hogy jó dialógusokat írjon, nem mindennapi jelenetekkel sokkoljon és megidézze a filmtörténet legendás darabjait, vagy éppen a rég elfeledett „alsókategóriás” filmek hangulatát, és ehhez még a legnagyobb színészek is örömmel asszisztálnak neki. Természetesen az új háborús eposz is hozza a megszokott színvonalat, ám ennek mélyre ható elemzésétől most eltekintenék, mivel előttem ezt már számtalanszor megtették.

A Becstelen brigantyk az első forgatókönyv, amit olvastam, és még a film megtekintése előtt belekezdtem. Nem is tudom, mit vártam tőle. Talán azt, hogy egy kicsit belelátok ennek a különös alaknak a fejébe, vagy olyan plusz információkhoz jutok, amit a nézők nem kaptak meg a mozitól.

Nos, bár az író útmutatásai néhol kifejezetten jellemzőek és tipikusak, mégsem mondanám, hogy sokkal okosabb lettem ezen a téren. Ami pedig a pluszt illeti: bár alapvető különbség nincs a könyv és a mozi között, azért mégis vannak eltérések. Ez nem is annyira meglepő, hiszen már a bemutatóban is voltak olyan jelenetek, amik a moziba nem kerültek bele. Arra viszont számítottam, hogy a könyv jellegénél fogva kicsit szárazabb lesz, mint azt egy szépirodalmi alkotástól megszokhattam és mivel nem akartam, hogy a tényszerű leírás elrontsa majd a filmélményt és az újdonságérzést, így pár fejezet elolvasása után mégiscsak megnéztem a végterméket.

Úgy tűnhet, hogy elégedetlen vagyok ezzel a könyvvel, pedig nem. Nyilván jobb lett volna regényként, kerek elbeszélésként olvasni a történetet, de valószínűleg pont ettől a vázlatszerűségtől lett az egész mégis annyira tarantínós. Felesleges körítést nem tartalmaz, de a sztori súlyához képest mégis vicces és ahogy az író összes munkáját, ezt sem kell halálosan komolyan venni. Csak azt nem tudom eldönteni, hogy a filmélmény elé, vagy mozi utánra ajánlanám-e a könyvet szívesebben, bár az igazi rajongók biztosan már mind látták a filmet. Nekik a forgatókönyv bőven okozhat meglepetéseket, s nem utolsó sorban tartalmazza azokat a szövegeket, amik már most szállóigévé váltak.