Főkép Virtuális szerkesztőségünk légkondicionálástól mentes helyiségében tikkadt gondolatok ülték körbe a leendő megbeszélés középpontjául szolgáló asztalt, s miközben külső burkán mindenki igyekezett a lehető legtöbb ásványi sót kiválasztani, a beszélgetés – minő meglepetés – könyvekre és írókra terelődött.
 
Kritikus: Egyébként meg hiányzik belőle Zsoldos Péter!
 
Bizonytalan: Hozzám beszélsz?
 
Rajongó: Remélem.
 
Kritikus: Mi? Ja. Csak az jutott eszembe, hogy most olvastam a Metagalaktika idei számát, ami a magyar sci-fi történetéről szól, és nem találtam benne egy sort sem Zsoldos Péterről – csak a végén szereplő tematikus beosztásban említik meg. Ez azért elég gáz.
 
Rajongó: Az lenne – de szerencsére tévedsz. Igenis szerepel benne, csak éppen két bekezdés jutott neki a galaktikás szerzőkkel foglalkozó cikk végén.
 
Kritikus: Aha. Na ez a hátránya az ilyen tematikus felépítésnek. Aki valamiért egyik gondolatmenetbe sem fér bele, az kimarad, vagy nem kap akkora teret, mint amekkorát megérdemelne.
Ez a bajom egyébként az egész számmal. Látom, hogy valaki(k) kitaláltak egy pofás felépítést, csak éppen a hézagokat nem sikerült betömniük.
 
Bizonytalan: Nekem különösebben nem hiányzott senki a régiek közül. Már amennyire persze jártas vagyok a témában.
 
Rajongó: Kritikus biztos tudna pár kimaradt szerzőt említeni.
 
Kritikus: Jól mondod. Ott van például az egyik kedvencem, J. T. Chippendale (Keec, A Nagy Világ-regatta), vagy Z. Vincze György novellái (Az android-per). De hogy lásd, nem csak a hibákat veszem észre, kimondottan élveztem Csordás Attila írását az 1950 és 1970 közötti évek hazai sci-fi könyveiről.
 
Bizonytalan: Botond-Bolics Györgytől az Idegen bolygón született nekem is megvan odahaza, és Kulin György regényeit is szerettem, kivált Az ellentmondások bolygója címűt – azt még képregényben is olvastam valamikor réges-régen.
 
Rajongó: Nekem a humoros sci-fik a kedvenceim. Kürti Andrásnak volt például egy gyöngyszeme, ha jól emlékszem A csodálatos mukátor volt a címe, na azon legalább annyit nevettem, mint később a Hová lett Artúr? című remeken.
Amit Dévényi Tibor írt, tőle mindent szeretek egyébként, mivel van pár nem sci-fi könyve is. De egyébként ez a fejezet valóban jól sikerült.
 
Bár nekem a női szakasz is tetszett, emlékeim szerint ilyen összefoglalást még nem olvastam erről a témáról. Sose gondoltam volna például, hogy az Elfújta a szél fordítója (Kosáryné Réz Lola), aki egyébként jó nevű fordító volt a maga idejében, sci-fi regényt is írt – mivel eddig csak ifjúsági könyveiről tudtam.
 
Bizonytalan: Azért az se semmi, amit Németh Attila írt a végén. Ezt szívesen olvastam volna bővebben, mondjuk hatszoros terjedelemben…
 
Kritikus: Miért éppen hatszoros?
 
Bizonytalan: …mert akkor talán nem csak arról esett volna szó nagy vonalakban, hogy mi történt a rendszerváltás (1989) után, hanem a noname kiadók ténykedése, és a kritikán aluli fordítások is szóba kerültek volna.
 
Rajongó: Egyszer valaki talán megírja a hazai sci-fi kiadás történetét. Na, az biztosan érdekes könyv lesz. Miért zúztak be egyes könyveket az ötvenes években, miért kezdett a Kossuth Kiadó – ami akkoriban ugye pártanyagokat gyártott – sci-fi sorozatba, vagy hogy került az IPM-be Philp K. Dick regény.
 
Kritikus: Lődd le magad. Talán egyszer majd erre is sor kerül. Szerintem sokkal fontosabb lenne, hogy a mindenféle jelzőkkel illetett mai magyar sci-fi olyan szerzőkkel és művekkel bírjon, ami méltó mind a nyugatos, mind pedig a Kuczka-éra írásaihoz.
Amíg erről nem beszélhetünk (és ezt személy szerint nem csak a szerzőknek, hanem a kiadók és a szerkesztők felelősségének is tartom), addig a magyar sci-fi jövője legalább annyira bizonytalan, mint egyes kollégák ígéretei a határidők betartására.
 
Bizonytalan: Akkor már csak félve említem az ötletemet: szerintem a Zsoldos-díj mellé kéne alapítani egy másikat. Ennek neve legyen Kuczka-díj és az év szerkesztőit, fordítóit valamint kiadóit díjaznák vele a megfelelő kategóriákban.
 
Bizonytalan és Kritikus: (egyszerre) Kivételesen egyetértek veled.
 
A további diskurzusnak, amely a kötetben szereplő novellák erényeit vagy hibáit tárta volna fel, véget vetett mindannyiunk által tisztelt főszerkesztőnk megérkezése, aki az uborkaszezon utáni terveivel borzolta a jelenlévők idegeit.

A kötet itt is megvásárolható