e-kultura
   

Ekultúra nyereményjáték

Keresés

2012. május 17.

Névnapok
Paszkál
Andor, Brúnó, Ditmár, Fábiusz, Fabó, Pasztorella, Rezeda, Szalók

E napon született
>> Erik Alfred-Leslie Satie zeneszerző (1866)
>> Kern Aurél zeneszerző (1871)
>> Henri Barbusse író (1873)
>> Alfonso Reyes író (1889)
>> Hincz Gyula festő és grafikus (1904)
>> Jean Gabin filmszínész (1904)
>> Dsida Jenő költő (1907)
>> Maureen O'Sullivan filmszínésznő (1911)
>> Birgit Nilsson operaénekesnő (1918)
>> Peter Mennin zeneszerző (1923)
>> Dennis Potter drámaíró (1935)
>> Dennis Hopper filmszínész (1936)
>> Haumann Péter színész (1941)
>> Kóbor János (Omega) énekes (1943)
>> Fodor Ákos költő és műfordító (1945)
>> Bill Bruford (Yes) zenész (1949)
>> Bill Paxton filmszínész (1955)
>> Audie Desbrow (Great White) zenész (1957)
>> Paul Di'Anno rockénekes (1958)
>> Enya (Eithne Ni Bhraoain) énekesnő (1961)
>> Trent Reznor (Nine Inch Nails) énekes (1965)
>> Jordan Knight (New Kids On The Block) zenész (1970)
>> Pék Zoltán fordító (1971)
>> Andrea Corr (The Corrs) zenész (1974)
E napon halt meg
>> Sandro Botticelli festő (1510)
>> Louis Brassin zeneszerző (1884)
>> Szini Gyula újságíró (1932)
>> Paul Dukas zeneszerző (1935)
>> Balázs Béla (Bauer Herbert) költő és író (1949)
>> Bajomi Lázár Endre író (1987)
Egyéb esemény
>> Mascagni: Parasztbecsület operájának ősbemutatója. (1890)
>> A nagy zabálás című film bemutatója. (1973)
>> Peter Criss kiválik a Kiss együttesből (1980)

Feed
RSS201
Atom1

Itojama Akiko: A tengeren várlak

Itojama Akiko: A tengeren várlak

2009. július 23.


Sorozat: Modern Könyvtár
Kiadó: Európa Könyvkiadó
Kiadás éve: 2009
Fordító(k): Nagy Anita
Kategória: szépirodalom
Oldalszám: 219
Ára: 2000 Ft
Kedvezményes vásárlás: www.booker.hu



 
Itojama Akiko novelláskötete egy modern, innen nézve kicsit egzotikus világba enged bepillantást, amelyben az emberek ugyanúgy keresik (és időnként nem találják) a helyüket, mint mondjuk nálunk.
 
A tengeren várlak többek között arra is bizonyság, hogy vannak egyetemes problémák, melyek minden, nyugati mintára szerveződő társadalomban jelen vannak. Ilyen például a nagycéges környezet, ahol az egyszerű alkalmazott életre szóló élményeket szerezhet.
 
Ráadásul Japánban még fokozottabban érvényesül az egyén kötődése a vállalathoz. Jó példa erre az első novella, melyben az egyik lelkes férfi arról mesél, mennyire jó neki, hogy ott dolgozik ahol.
Ezt hallgatva a társaságában lévő kissé szkeptikus hölgy attól tart, hogy még a vállalat indulóját is meg kell hallgatnia.
 
Lelki szemeimmel látom, amikor a reggeli becsekkolás után a kollektíva elénekli a MOL indulót, vagy a nyitás előtt a postáshölgyek kórusa rázendít a Magyar Posta himnuszára…
 
Szóval a japánok nagyon komolyan veszik a munkát. Nálunk „szerencsére” az alkalmazottak nem egy életre kötelezik el magukat, hanem pusztán átmeneti állapotként élik meg munkahelyüket.
Hol vannak már azok az idők, amikor tizenéves tanulóként belépett az ember egy gyárba és hatvanévesen onnan ment nyugdíjba, de azért később is rendszeresen visszajárt az évenkénti nyugdíjas találkozókra…
 
Na ilyen időskori randik nem szerepelnek a könyvben, ellenben fura figurák igen. Főként nők, ami egyrészt érthető, elvégre az írónő ezt a fajta gondolkodásmódot tudja a legjobban papírra vetni.
Másrészt viszont a hangsúly inkább a helyüket nem találókon, illetve a rendszerből kilépő egyéniségeken van, akiket csak kismértékben zavar különcségük, s akik nem igazán törekednek a konformizmusra.
 
Számukra egy-egy bizarr figura (mint például a borítón is említett szatír) cseppet sem ijesztő, inkább érdekes, akivel jókat lehet beszélgetni, mert képes másként látni és megélni a világot.
 
Igazából egyetlen írást sem tudok a többi fölé emelni, mivel mindegyik tetszett, bár mindegyik másként.
Ha mégis muszáj lenne választanom, talán az utolsó (és egyben címadó) novellára szavaznék, mivel ez nem csupán egyéni visszaemlékezés, hanem valódi horror és lélekbúvárkodás is egyszerre.
 
Valóban vannak olyan titkaink, melyeket senkivel sem kívánunk megosztani, és azt szeretnénk, ha halálunk után nyomtalanul eltűnnének? De őszintén? Szerintem legtöbbünk rejteget pár „csontvázat” a szekrényben.
 
Tetszik Itojama Akiko stílusa. Érzem benne az elődök hagyatékának továbbélését, mint például az ugyanebben a sorozatban, negyvenöt évvel korábban megjelent Fukazava Hicsiróét (Zarándokének).
Minden cifraságtól mentes mondatai megelevenítik a modern Japán hétköznapjait, miközben a szereplők gondolatai között életbölcsességek és életérzések is megfogalmazódnak.
 
Számomra ez az irodalom értelme, ahol nem öncélú mondatkazlak árnyékában vánszorog az olvasó, hanem friss prózapatakkal olthatja szomját.
 
A kötetben szereplő írások:
Hálaadás a munkáért
Zsákutcás eset
Csak duma az egész
NEET
A tengeren várlak

Galgóczi Tamás

© Ekultura.hu