FőképA bibliai prédikátor, Salamon könyve a földi dolgok hiábavalóságáról szól. Pedig sokan gondolják, hogy – miként a közmondásban áll –, mindenki önmaga sorsának kovácsa.
Ám ennél alapvetőbb tévedést keveset ismerek, hiszen bárhonnan közelítek is a kérdéshez, sorsunk többnyire tőlünk kívülálló, tudatosan irányíthatatlan erők összjátékának eredményeként alakul. E hiábavalóság bemutatásához aligha lehetett volna jobb helyszínt találni Cannes-nál, a mozi, a divat, a glamour fővárosánál. A feltörekvő szépségek és a bukástól rettegő nagyságok találkahelyénél, ahol a neves filmfesztivál hete a hívságok hívságának ünnepe.

Már-már természetesnek tűnik, hogy egy efféle művi világban minden erőltetett, természetellenes. Még az önjelölt és tényleges hírességek kapcsolatai, párbeszédei is. De ugyanígy erőltetett, vagy fogalmazhatnánk úgy is: túlzottan ismerős a csúcsra feltörekvők és végül feljutók, az egyéniségükkel a pillanatnyi trendeket megtestesíteni, egyediként eladni képes sikergyárosok életútjainak szinte szokványos rendkívülisége. Ilyen, feszültségektől terhes bulváréleteket ismerhetünk meg tehát Paulo Coelho legújabb regényéből. A divatmágnás, a törtető színésznőpalánta, a mindent egy lapra feltevő rendezőnő, a független forgalmazó viszontagságoktól, megalkuvástól és csalódásoktól cseppet sem mentes pályájának ábrázolásával Coelho leleplezni igyekszik a talmi csillogást. De ép ésszel ki ne látná meg eleve, hogy a fényes fogadások, a szép felületek nem a mélyebb igazságot és valóságot tükrözik?
 
Egyedül Igor, az orosz milliárdos megmagyarázhatatlan bosszúhadjárata kavarja fel ezt az állóvizet, és szembesíti a máskülönben kivételezettségük ellenére is átlagos szereplőket az élet végtelen tünékenységével, a vágyak és törekvések törékenységével. Igor ugyanis volt feleségének hűtlenségét akarja megbosszulni véletlenszerűen kiválasztott emberek életének kioltásával, az ő szavaival: univerzumok elpusztításával. Ám vajon igazolhatja-e bármi is a hitvesi bosszút, lehet-e bármiféle erkölcsi alapja a jónak ítélt célból elkövetett gyilkosságoknak? A válasz, úgy tűnik, kizárólag nemleges lehet. Ahogy egyre jobban belemélyedünk Coelho fiktív való világába, egyre inkább elhatalmasodik rajtunk az elkeseredés az élet értelmetlensége miatt, és láthatóan nincs feloldás: nincsenek pozitív élmények vagy válaszok. A földi dolgok valóban hiábavalók. Minden értelmetlen.
 
Ha valaki tehát nem tudta, nem sejtette volna, a regény elolvasása mindenképp egyértelművé kell tegye még az ő számára is, hogy bármi, ami az idők során szép lassan elbulvárosodott celebvilággal foglalkozik – legyen az újság, televízió vagy széppróza –, elkerülhetetlenül hívságos és üres, akár egy alkalmi sorozatgyilkos értelmetlenül pusztító élete.
 
Kapcsolódó írás:Fernando Morais: A Mágus – Paulo Coelho élete