Kim Stanley Robinson: A rizs és a só évei

Eredeti cím: The Years of Rice and Salt

Oldalszám: 603

Ára: 3990 Ft

Kedvezményes vásárlás: www.booker.hu
 

Bevallom, ismét elfogultan fogtam az olvasáshoz, mivel a szerző évekkel ezelőtt magyarul megjelent regénye, a Vörös Mars nagyon tetszett, hiszen olyan összetetten írta meg vízióját a vörös égitest felfedezésétől és benépesítésétől, amihez foghatót korábban még nem tapasztaltam.
Egyszer sem éreztem túlírt vagy unalmas történetnek – pedig az oldalszám jóval nagyobb volt a megszokottnál.

 

Eredetileg úgy terveztem, rászánom a hétvégét a műélvezetre, és nyugodt körülmények között elolvasom.
A valóságban majd egy hétig tartott, köszönhetően a hatszáz oldalra rúgó terjedelemnek, az eddigiekhez képest kisebb betűméretnek – s nem utolsó sorban annak, hogy a szöveg osztatlan figyelmet követel.

 

Merthogy durván hatszáz év alternatív történelmét kell feldolgoznunk - statisztikai megközelítéssel ez oldalanként egy évet jelent.
Szerencsére szó sincs tudományos méricskélésről, a fejezetek tetszőleges léptékkel ugrálnak előrefelé az időben, miközben Robinson nem sajnál tőlünk sem helyszínt, sem szereplőt.

 

Igazából nem is tudom, minek tituláljam a könyvet, mert nyugodt szívvel nem mondanám sci-finek. Jó is, hogy a kiadó az új sorozatába pakolta, ahol - ha jól értem - az átmeneti kategóriás kiadványok sorjáznak majd.

Ez például inkább szépirodalom, valamint értekezés a vallásról, játszadozás a történelem kikerülhetetlen pillanataival, melyek attól függetlenül megtörténnek, hogy az éppen aktuális nagyhatalomban milyen hit az uralkodó.
Illetve arról, mennyire érdekes lehetőségeket nyújt, ha bizonyos földrészeken másként fejlődik a társadalom és a gazdaság.

 

Olvasás közben óhatatlanul eszembe jutott Szepes Mária klasszikus, sokféleképpen értelmezhető könyve, A vörös oroszlán. Merthogy itt is és ott is egyaránt központi szerepet játszik a reinkarnáció, vagyis a lélekvándorlás.

Robinson nyilvánvalóan ezen a téren is végzett előzetes kutatásokat. Csak mivel ő nem egyetlen lélek újbóli megjelenéseit használja fel, hanem rögest csoportban gondolkodik, azt követi nyomon – nos, időnként még a nevek kezdőbetűinek állandósága sem segített a beazonosításban.

 

Miközben lenyűgözött a szerző látomása (ennél kisebb léptékű kifejezés nem fedné a valóságot), rendre vitatkozhatnékom támadt, de nem utolsó sorban folyamatosan elgondolkodtatott.
Mennyire ismerem az iszlámot, a buddhizmust? Az ipari forradalom bekövetkezte tényleg elkerülhetetlen? És a többi.

 

Egyszóval A rizs és a só évei olyan könyv, ami cselekményével egyszerre szórakoztat, a menet közben elhintett számtalan utalással próbára teszi az olvasó tudását, miközben folyamatosan töprengésre késztet (na jó, ez utóbbi lehetőség csak opcionális).