FőképRandy Pausch elismert egyetemi tanár és kutató volt, szakterülete a számítógép és az ember kapcsolata, a virtuális valóság. Dolgozott az Electronic Arts, az Adobe, a Google és a Walt Disney Imagineering számára, valamint részt vett az Alice programban.
2008. július 25-én hunyt el rákban, ez a könyv pedig az ő utolsó egyetemi előadásának anyagát tartalmazza.

Valószínűleg nincs annál fájdalmasabb az ember életében, mint szembesülni egy gyógyíthatatlan betegséggel.
A halál mindenki számára kötelező jellegű: módját általában nem mi választjuk meg, ám talán lehet valamiféle előnye annak, ha legalább az idejét tudjuk előre.

De a fennmaradó idő vajon elég-e, hogy mindent előkészítsünk azokra az időkre, mikor már nem leszünk?
Egyáltalán, képesek vagyunk-e rá, hogy olyasvalamit hagyjunk hátra, ami alapján emlékezni fognak ránk?

Randy Pauschnak sikerült. Értékes munkássága mellett egy szerető feleséget és három kicsi gyereket hagyott maga után.
Utolsó előadása elsősorban nekik szólt, és csak mellékesen mindenki másnak, mégis az ebből készült könyv révén ma sokan szerte a világon megismerhetik őt és az ő bölcsességét.

Ez a bölcsesség pedig az állandó optimizmusból és az emberszeretetből táplálkozik.
Annak ellenére, hogy a könyv ilyen szomorú körülmények között született meg, nagyon is pozitív üzenetet hordoz, hiszen nem a halálról, sokkal inkább az életről szól, hangulata is ennek megfelelően roppant optimista, jellegét tekintve pedig többnyire szórakoztató, vagy éppen megható és mindvégig szigorúan szókimondó és őszinte.

Egyrészt elismerésre méltó, amiért a kilátástalan állapot ellenére ennyire pozitív és optimista tud maradni, másrészt pedig irigylésre méltó is, hiszen olyan örökséget hagy maga után, amiről a legtöbben csak álmodnak.
Ezek a szavak olyan útmutatást és követendő példát mutatnak bárkinek, amit érdemes megfontolni és megfogadni. A világnak pedig igenis van mit tanulnia ettől az embertől.

A könyvnek van néhány pontja, ami pár alapvető közhelyen keresztül úgy hat, mintha egy sikerkalauzt olvasna az ember, ám a háttérinformációk tudatában mégsem érezzük úgy, hogy meg akarnak téríteni, ráadásul a könyv jóval személyesebb keretbe van foglalva az ilyen témájú irodalomhoz képest.

Ha a tipikus amerikai álomkép helyére behelyettesítjük saját vágyainkat és célkitűzéseinket, egy igazán értékes és használható iránytűt kaphatunk az élet és az álmok megélésének mikéntjéhez.