Elizabeth Moon: A sötét sebessége

Sorozat: Metropolis Könyvek
Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2009
Fordító(k): Gálvölgyi Judit
Kategória: sci-fi / fantasy / horror, szépirodalom
Eredeti cím: The Speed of Dark
Oldalszám: 303
Ára: 2670 Ft
Kedvezményes vásárlás: www.booker.hu


Lou Arrendale autista, ám gyermekkorában orvosi kezeléseken esett át, így képes valamilyen szinten beilleszkedni a „normálisak” társadalmába. Van önálló munkája (ahol hasonló helyzetben lévő autistákkal dolgozik együtt), lakása, autója, hobbiból vív és reménytelenül szerelmes az egyik edzőtársába. Képes egy bizonyos szinten társas életet élni, szocializálódni.

Viszonylag egyszerű és már-már unalmasnak mondható élete azonban egyszeriben éles fordulatot vesz, amikor új „nagyfőnök” érkezik a cégéhez. Mr. Crenshaw ugyanis nem szereti az autistákat.
Nem szereti, hogy speciális munkakörülményeket teremtettek nekik (konditerem, saját parkoló, etc.), és nem szereti, hogy termelékenyebbek, mint a szerinte „normális” emberek.

Nem képes megfelelően kezelni őket, éppen ezért meglehetősen ellenségesen lép fel velük szemben.
Aztán kiderül, hogy van egy kísérleti gyógykezelés, amely talán „tökéletesen helyrehozhatja” az autista agy hibáit. Mr. Crenshaw pedig megfenyegeti Lou csoportjának minden tagját: ha nem vetik alá magukat a kezelésnek, elvesztik állásukat.

És a dolgok innentől kezdve vesznek igazából nagy fordulatot. Eleddig csak azzal szembesült az olvasó, hogy teljesen új, egy autista nézőpontjából kap képet arról a világról, amelynek ő is a része.
Elizabeth Moon egyébként azon túl, hogy mélyrehatóan utánajárt minden fontosabb jogi, tudományos vonulatnak, ami szóba kerül regényében, maga is egy autista gyermek édesanyja.

A fordulatra visszatérve: a Mr. Crenshaw által bejelentett „ultimátum” után Lou-ban egyre több és több morális kérdés merül fel, ahogy a kezelés kapcsán elkezd autodidakta módon biológiával foglalkozni.

Azt tudja, hogy a kezelésre nem kényszeríthetik őket, de mi van, ha tényleg használna?
És akkor most ő „nem normális ember” vagy normális ember”?
Azért, mert őt „nem normálisnak” mondják az autizmusa miatt a „normálisok”, tényleg igazuk van?
Egyáltalán, mi a „normális ember” definíciója?
Megváltozik-e a személyisége a kezelés miatt?
Mi történik az emlékeivel?

Ezeket a kérdéseket boncolgatja, és ezekre keresi a válaszokat Elizabeth Moon A sötét sebessége című könyvében. 

Mezei Attila