e-kultura
 

Keresés

2010. szeptember 3.

Névnapok
Hilda
Csobán, Manszvét, Piusz, Szerafina

E napon született
>> Pietro-Antonio Locatelli zeneszerző (1695)
>> Báró Eötvös József író (1813)
>> Alan Ladd filmszínész (1913)
>> Irene Papas filmszínésznő (1926)
>> Freddie King blues gitáros-énekes (1934)
>> Eduardo Galeano író (1940)
>> Al Jardine (Beach Boys) zenész (1942)
>> Fodor Tamás rendező (1942)
>> George Biondo (Steppenwolf) zenész (1945)
>> Eric Bell (Thin Lizzy) gitáros (1947)
>> Jean-Pierre Jeunet filmrendező (1953)
>> Steve Jones (Sex Pistols) gitáros (1955)
>> Görbe Nóra színésznő (1956)
>> Perry Bamonte (The Cure) zenész (1960)
>> Charlie Sheen filmszínész (1965)
>> Marosi Tamás (Pierrot) zenész (1969)
>> Mike Wengren (Disturbed) dobos (1971)
E napon halt meg
>> Iván Szergejevics Turgenyev író (1883)
>> Lucien-Denis-Gabriel-Alberic Magnard zeneszerző (1914)
>> Lucien-Denis-Gabriel-Alberic Magnard zeneszerző (1914)
>> Ágay Irén színésznő (1950)
>> Ágay Irén színésznő (1950)
>> Heltai Jenő költő és író (1957)
>> Edward Estlin Cummings költő és író (1962)
>> Harry Partch zeneszerző (1974)
>> Viktor P. Nyekraszov író (1987)
>> Frank Capra filmrendező (1991)
>> Szepes Mária író (2007)
Egyéb esemény
>> Megjelenik George Michael második szólólelemeze, a Listen Without Prejudice. (1990)

Feed
RSS201
Atom1

Thomas Pynchon: Súlyszivárvány

Thomas Pynchon: Súlyszivárvány

2009. április 2.

Kiadó: Magvető Könyvkiadó
Kiadás éve: 2009
Fordító(k): Széky János
Kategória: szépirodalom
Eredeti cím: Gravity’s Rainbow
Oldalszám: 765
Ára: 4990 Ft
Kedvezményes vásárlás: www.booker.hu

 
Súlyszivárvány. Ballisztikus röppályaív. Parabola. Thomas Pynchon kultikus, populáris zenében ugyanúgy megénekelt, ahogy egyetemi szemináriumokon vesézgetett nagyregényének, az érett posztmodern Finnegans Wake-jének központi figurája nem egy személy, hanem a Rakéta, a második világháború kicsúcsosodását jelképező, alkotott szerkezet, amely maga az abszolút borzalom és a vulgáris értelemben vett teremtés újabb csodája.
 
A történet fixpontja a második világháború vége, a V-2 rakéták bevetésének ideje. Innen ágazik ki a térben, időben és értelmezhetőségben egyaránt egyre bonyolultabb cselekmény, amely a képletesen végítéletnek szánt német támadáshoz metonimikusan vagy metaforikusan kapcsolható témákban: többek között a kémkedés, az összeesküvés-elméletek, a tételes vallások (különösképp a determinisztikus kálvinizmus), a metafizika vagy épp a pornográfia motivikájában bomlik ki, és szembesít minket az irodalmi szöveg lélektani és mítoszteremtő hatalmával.
 
A pornográfiát gyújtópontba helyező passzusokban Pynchon például a rejtett önellentmondás megtévesztően egyszerűnek tűnő technikájával döbbent rá minket a szavak erejére.
Egy perverz, erotikus filmet és annak hatását leírva a nyelvi aktussal művészi szintre emeli a képekben megfogalmazva nyilvánvalóan közönséges, sőt, sokak számára visszataszító jelenetet, a leírás filmszerűsége ugyanakkor azt a benyomást kelti bennünk, hogy a vizualitás magasabb rendű, hatásában legalábbis elementárisabb lehet a szóban megfogalmazottaknál.
Ezzel mintegy kilép a szavak gravitációs mezejéből, miközben épp a szavak elvitathatatlan súlyával biztosítja a ki- és felszabadulást.
 
És jóllehet a regény hőseként, „eleven” főszereplőjeként Tyrone Slothrop azonosítható – amennyiben a legtöbbszöri megjelenés egy efféle regényben bárki esetében igazolhatja a hős elnevezést –, a cselekményvezetés a posztmodern poétikának megfelelően aláássa a korábbi irodalmi tradíciók lényegében mindegyikét.
A több mint négyszáz szereplő, a folytonosan szerteágazó és egymásba fonódó szálak és motívumok, az ok-okozatiságot néhol sutba dobó előre- és hátraugrándozás a kronológiában mind-mind a korszak és az „irányzat” jellegzetességei – a végletekig, már-már a parodisztikusságig sarkítva.
 
A kauzalitás-nélküliség illúzióját erősítik a populáris kultúra magasirodalomba való beemelésének érzetét keltő, időtlenítő „betétdalok”, valamint a hasonszőrű alkotók stílusának jellegzetes jegye, a fabuláció, vagyis a beágyazott elbeszélések, melyek közül a legkiemelkedőbb a – fordítói bravúrként elkönyvelhető – „Wilhelm, a Willanykörte meséje”.
S mindeközben szakadatlanul folyik a játék a számtalan stílusrétegből és több tudományág (elsősorban a fizika és a kémia) szókincséből átvett szavakkal, jelentésekkel, jelentőségekkel, minek révén Pynchon egy önálló, zárt világot teremt.
 
A szavakba foglalt jelentés-szekvenciák pedig a Rakéta-egyén interakciók Feynmann-féle összes lehetséges történeteinek összegét, szummáját (több értelemben is felfogható summázatát) adják ki, míg a kibomló, asszociatív jelentésmezők mintegy elektronfelhőként veszik körül a masszív mag-eseményt, vagyis magát a nyomtatásban rögzült regényt.
 
A Súlyszivárványt olvasva ekképp úgy érezhetjük, John Barth nem véletlenül nevezte egyik fontos esszéjében a „kimerítés irodalmának” a hatvanas évek (főként amerikai) nagyepikáját.
Mert Pynchon nem sokkal e tanulmány megjelenése után, a hetvenes évek elején, vagyis teljes kritikai-elméleti tudatossággal megírt (fő)műve tagadhatatlanul nehéz regény, amely a műfaji korlátokat a lehetséges elemek variációnak és kombinációinak szinte végtelen változatosságával tölti ki, miközben a megszokottnál jelentősen nagyobb olvasói figyelmet igénylő szöveg kevésbé képletesen is kimerítheti azt, aki egy könyvtől elsősorban könnyed szórakozást remél.

Regényrészlet:
Részlet Thomas Pynchon: Súlyszivárvány című könyvéből

Galamb Zoltán

© Ekultura.hu