FőképAtlantisz - minden európai öröksége, amit még az ókori görög filozófus, Platón (i.e. 437 - i.e. 347.) hagyott ránk.
Az évezredekkel korábban létezett tökéletes birodalom, ahol a kultúra és technika összhangja elképzelhetetlen jólétet biztosított az ott élők számára, s ahol az állam működése a lehető legtökéletesebb volt.
Mígnem az atlantisziak vétkei miatt a Zeusz egy nap és egy éjszaka alatt az óceán fenekére nem süllyesztette.

Platón természetesen nem vállalta a szerzőséget egy ekkora horderejű történethez, hanem nemes egyszerűséggel a már akkoriban is ősinek számító egyiptomi papokra mutogatott, mondván, ők a felelősek az egészért, tőlük hallott mindent, ő csupán krónikás.

Az időközben eltelt majd két és félezer év alatt véget nem érő vita folyik Platón leírásainak valódiságáról. Ami érthető, hiszen ha valóban létezett valamikor ez az utópisztikus hely, akkor effélét manapság is illene megvalósítanunk.
Ellenben ha puszta fikció, akkor csak a filozófusoknak okoz fejtörést, miként illesszék be Platón életművébe.

Joel Levy könyvében érthető távolságtartással foglalkozik a témával. Szemlátomást NEM célja bármely állítás bizonyítása, pusztán a jelenlegi állapotot dokumentálja: mi történt eddig és miféle teóriák léteznek a témában.
Kezdve Platón szövegének kivonatos ismertetésével, s azon fontosabb emberek (Donnelly, Blavatsky, Steiner, Churchward, Cayce) bemutatásával, akik ilyen vagy olyan szempontból, de meghatározóak voltak az Atlantisz-kutatás fejlődésében.

Földrészről-földrészre haladva megvizsgáljuk az eddig felmerült lehetséges helyeket, megismerjük a velük kapcsolatos pro és kontra érveket, s bizony minden alkalommal erős kétségek merülnek fel a lelkendező állításokkal szemben, melyek az eltűnt sziget (vagy kontinens) megtalálásáról számolnak be.

De szóba kerülnek az Atlantiszhoz hasonlóan eltűnt, vagy csak illegalitásba vonult birodalmak, királyságok és szigetek, mint például Lemuria, Mu, El Dorado, Thule, Shambala, Lyonesse, János pap országa vagy az üreges, belül lakható föld elmélete.

Mindez a kiadótól megszokott igényes kivitelben, ismerős és ismeretlen ábrákkal, fotókkal kiegészítve. Egyszóval szokás szerint egy remek bevezető / összegző könyvet vehet kézbe az érdeklődő, aminek alapján, ha valamelyik rész felkeltette az érdeklődését, már tudja, merre kutasson tovább.

Atlantisznak egyébként sokat köszönhet a gnoszticizmus és New Age mozgalom. No meg az irodalom és a filmművészet. Emlékezzünk csak Erik, a viking hihetetlenül mulatságos atlantiszi epizódjára, vagy Alekszandr Beljajev, Csernai Zoltán, Georgij Martinov könyveire.

Kapcsolódó írások:Brenda Rosen: Elveszett városok atlasza
David Douglas: Misztikus és szent helyek atlasza