Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Gabriel García Márquez: Szerelem a kolera idején

Ha röviden akarnám jellemezni a regényt, csak ennyit mondanék: a világ egyik legszebb romantikus története Latin-Amerika nagy mesélője, a stílusteremtő Gabriel García Márquez tollából. Azonban a világ nem ilyen egyszerű, s vele együtt maga a regény sem az.

A Száz év magányért már irodalmi Nobel-díjjal jutalmazott író 1985-ben jelentette meg élete e másik meghatározó művét, amely csak három évvel spanyol nyelvű kiadása után, a különböző nyelvű fordítások elkészültével vált sikeressé. A regényből azóta filmet is forgattak Mike Newell rendezésében, ám a mozi hatalmas bukás volt szerte a világon, hála a legnagyobb kritikusnak, az olvasóközönségnek. Hisz egy film az írott műben megjelenő hangulatot aligha adhatja vissza, főleg egy ilyen elvarázsolt, évtizedetek átölelő, szerteágazó történet esetében nem. A nagyepika felé erősen hajló mágikus realista mester egy rendkívül különleges, a romantikus történetnek remek táptalajt nyújtó környezetbe helyezi a bonyodalmat, amelynek alapvető vonásai meglepően egyszerűek.

Az ifjú távírdász, Florentino Ariza, egy pillanatnyi benyomás hatására szeret bele Fermina Dazába, az elkényeztetett úrilányba, aki tapasztalatok híján kezdi viszonozni a hamarosan levelezőtársává váló eszményített férfi érzelmeit. Szerelmük természetesen nem teljesülhet be: a lány apja a számára kedvezőtlen házasság helyett inkább békés, nyugodt életet igyekszik adni gyermekének. Hozzáadja Juvenal Urbino doktorhoz, akihez ugyan hűséges marad egy fél évszázadon keresztül, de sosem felejti el a másikat. Furcsa belegondolni abba, hogy miért érdekel ez egy európait, ugye? Átlagos szerelmi háromszög, még csak különösebb csavar sincsen az alapötletben, mégis egy szenzációsan megírt regény, amely minden generációt képes magával ragadni.

Hogy mi a titka? Nélkülöz mindent, ami ezen a romantikátlan kontinensen nekünk mégiscsak eszünkbe jut a romantikáról. A mágikus történetmondó a dél-amerikai álomvilág színes, eleven kultúrája köré építi fel ezt az ötven éven át tartó szerelmet és hűséget úgy, hogy a túlzott romantikával szembeni kritikával fellépő európai szemében sem kelt visszatetszést. A több szálon futó cselekmény alakítása, amely a lehető legszerteágazóbb, szinte pontos képe egy század eleji dél-amerikai városkának. Egymás mellett látjuk a vágyakozó Florentino Ariza kicsapongó életét, amelyet egy viszonzatlan szerelem nehezít meg, és Fermina Dazát, aki házassága mind az ötven évében hűséggel fordult férje, a rendes polgári életet élő Juvenal Urbino doktor felé.

Érdekes, Márquez mennyire eltérő jellemeket szólaltat meg a műben: Florentino Ariza a művészlélek pontos képmása: teljes létbizonytalanságban él, sosem tudja épp merre tart és csak egyetlen dolog, a Fermina Daza iránt érzett szerelem vezérli tetteit, még szeretőinek folyamatos váltogatása közben is. Fermina Daza vele szemben nyugodt, hűséges típus – aki nem él meg akkora mélységeket sem szerelemben, sem másban, mint Florentino Ariza. Szolgalélek, aki hátországot biztosít sikeres férjének, neveli a gyermekeit, és eközben elfelejtkezik önmagáról. Szertefoszlott álmok, hiába való vágyak állnak szemben a tiszta hűséggel és alázattal, ha róla beszélünk.

A regény cselekményének harmadik legnagyobb mozgatója, a legérdekesebb figura, Juvenal Urbino doktor. Az európaiakhoz, és így hozzám is oly közel álló karrierista orvos a siker és tehetség jelképe. Eredményesen küzd a címben szereplő kolerajárvány ellen, rengeteg pénze és kapcsolata van, nagyvilági ember, aki ha kell, képes visszatérni saját kis birodalmába, amelyet szintén kapcsolatai révén épített ki. Számomra, paradox módon, a legellenszenvesebb és legszimpatikusabb alak is ő volt a történet folyamán: a törtető doktor jelképeként került az események menetébe, és egy szánalmassá váló kis öregúr képében vonult ki abból.

A doktor halála után pedig eljött a bonyodalom végső megoldása is: Florentino Ariza, mintegy koronaként hosszú életére, végre megkapta azt, akire ötven éven át várt, és annak ellenére, hogy az író mindvégig bizonytalanságban tartott minket a végkifejlettel kapcsolatban, mégis nagyon kiszámítható volt a befejezés. Az én végső következtetésem a regénnyel kapcsolatban az, hogy Márquez egyik legjobban kidolgozott, leghitelesebb munkája, melyet nem véletlenül zár a szívébe mindenki, aki elolvassa. Ha maga a történet nem is a legötletesebb írói fogás, a megmunkálás mindenképpen az: kellemes utazás számunkra a dél-amerikai világba, ahol Európában soha meg nem tapasztalt érzelmek és élmények várják az olvasót.

Kapcsolódó írás:

Gerald Martin: Gabriel García Márquez: Egy élet


Kovács Janka - 2008. július 20.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!