FőképVolt pár év, amikor politikai okokból Fekete István (1900. január 25.–1970. június 23.) írásai csupán két újságban (Új Ember és Vigilia) jelentek meg. Ez a korábbi időszakhoz képest, amikor a Nimród és az Új idők mellett más lapokban is rendszeresen publikált, bizony visszalépésnek tekinthető.
Bár valami előny azért mégis származott ebből a „korlátozásból”, jelesül az írások hangvételének módosulása.

Legalábbis az ebből az időszakból összeválogatott elbeszélések másról és máként szólnak, mit a korábbiak. Nem emberekről, nem vadászkalandokról, hanem főként a természetről, amibe állatok és növények egyaránt beletartoznak.

Lírája alapvetően emberi, hiszen például az évszakok, hónapok rendre emberalakban tűnnek fel az írásokban, és úgy viselkednek, ahogyan az illik hozzájuk. Október kapatosan danászik, Március kipirult orcával járja a határt, November borongós/szomorkás hangulatban érkezik – és így tovább.

Amikor azonban növényekről van szó, ez elmarad, halljuk és értjük miként lesz egy szem magból három cső kukorica, de a természet rendjének szépirodalmi formában történő közlése nem jár együtt emberi tulajdonságok kiosztásával.
Egészen más törvények uralkodnak mondjuk az erdő mélyén, vagy a határban, mint társadalmunkban.

Fekete István egyéni módon pergeti a kalendáriumot, költői leírások sorjáznak egymás után, miközben végig tudatában vagyunk az egyetemes harmónia és egymásrautaltság szükségességének.
Sem a róka sem a nyúl nem felesleges, miként a nádnak és a búzának is megvan a maga élőhelye. Csak az ember tűnik fel időnként ezekben az idilli képekben, hogy felforgassa vagy elpusztítsa környezetét.

Két írás azonban kilóg ebből a gyűjteményből. „A kilincs”, amelynek helyszíne egy kovácsműhely, és amely a hétköznapi tárgyak meseestjéről szól, s azzal az élménnyel ajándékoz meg bennünket, ahogyan az általunk használt eszközök (ebben az esetben kilincs) látnak minket. Milyen lehet velünk „élni”, s mit jelent mindez számukra.

A másik furcsaság „A nád” című írás. Balaton-part, felette romos vár – bármely tájképfestő már nyúlna is ecsetjeiért, hogy az idilli környeztet vászonra vigye.
A vár azonban nádat és vízililiomot szeretne tükörképében látni, de mivel erre nem képes, álomvitéztől kér tanácsot. Ami ez után következik, az már a közeli falu lakóit is érinti – persze a természetben semmi sem megy gyorsan.

Ráadásul egyes írásokban tündérmesei elemek is felbukkannak, egyszóval tényleg különleges hangulata van a kötetnek. Ami egyéként átmenetet képvisel a ’45 előtti és a későbbi állatregények között.

A kötetben szereplő írások:
Titkos kalendárium
Hónapok
December
Január
Éjfél az erdőn
Tavasz
Április
Május
Augusztus
Augusztus
Ősz
Október
Leltár
A Tél
Tél
Élet a hó alatt
Egy szem kukorica
A kilincs
A nád
Mese
Az erdő ébredése
Feltámadás
Akácfa
A barátom
A Szél és az Erdő
A Tölgy
Az erdő sóhaja

Kapcsolódó írás:Horváth József: Fekete István bibliográfiája