Steven Saylor: Róma
Írta: Mezei Attila | 2007. 08. 03.
Saylor egészen a kezdetektől, az egymással kereskedő törzsek idejéből indítja történetfolyamát. Róma ekkor még sehol sincs, mindössze pihenőhelyül szolgáló terület a Tiberis mellett vezető só- illetve vaskereskedő népeknek.
Aztán persze földrajzi adottságainak köszönhetően először kis falu alakul itt, majd az egyre dinamikusabb fejlődése révén a környék maghatározó kereskedelmi központjává növi ki magát.
Ez természetesen magával hozza a környező területek feletti uralmat. Valahogy így vette kezdetét az a folyamat, mely a Római Birodalom kialakulásához vezetett.
A Róma egyfajta szakítás az eddigi Saylor-regények hagyományaival. Abból a szempontból mindenféleképpen, hogy míg a Roma Sub Rosa sorozat (Gordianus, a Nyomozó történetei) a köztársaság válságára, illetve bukására koncentrál, addig a mostani regény nyitás egy nagyobb időszak felé.
Természetesen önkéntelenül is felmerülhet a kérdés, vajon képes-e olyan minőségben megbirkózni Saylor ezer évvel, mint ahogy képes megbirkózni ötven-hatvannal.
Először én is ódzkodtam egy kicsit a könyvtől – habár alig vártam, hogy a kezeimben tarthassam –, féltem, hogy nem fog olyan jól elsülni a dolog, ahogyan az Gordianus esetében megtörtént.
Sietve nyugtatok meg mindenkit: Saylor újabb mestermunkát alkotott. Szinte már az első oldalakon szembesültem a szerző jól megszokott, profi regényírói képességével, amely az utolsó oldalakra is ugyanannyira jellemző.
Ahogyan a Roma Sub Rosa sorozat esetében, most is alapos és precíz kutatómunka előzte meg az alkotási folyamatot. Saylor semmit nem bízott a véletlenre, szinte minden fellelhető információ-morzsát begyűjtött, amely kihatással lehetett a sztorira.
Ezen felül – mint azt a szerző több alkalommal is elmondta – semmit nem változtatott meg a történelmi tényeken, a megtörtént eseményekre „fűzte fel” a két család történetét, egészítette ki a „fehér foltokat”.
Szintén csak magamat tudom ismételni, amikor azt mondom, hogy a Rómából ugyanaz a bemutatni, megismertetni, elmagyarázni vágyás cseng ki, mint a Gordianus-történetekből.
Ez az, ami számomra rendkívül szimpatikussá teszi Saylor regényeit, azon kívül persze, hogy rajongok a történelemért. Aki egy kicsit is fogékony erre, annak a könyvet olvasva biztosan valami hasonló élményben lesz része.
Kapcsolódó írás:Interjú Steven Saylorral
A szerző életrajza
Részlet a regényből
Aztán persze földrajzi adottságainak köszönhetően először kis falu alakul itt, majd az egyre dinamikusabb fejlődése révén a környék maghatározó kereskedelmi központjává növi ki magát.
Ez természetesen magával hozza a környező területek feletti uralmat. Valahogy így vette kezdetét az a folyamat, mely a Római Birodalom kialakulásához vezetett.
A Róma egyfajta szakítás az eddigi Saylor-regények hagyományaival. Abból a szempontból mindenféleképpen, hogy míg a Roma Sub Rosa sorozat (Gordianus, a Nyomozó történetei) a köztársaság válságára, illetve bukására koncentrál, addig a mostani regény nyitás egy nagyobb időszak felé.
Természetesen önkéntelenül is felmerülhet a kérdés, vajon képes-e olyan minőségben megbirkózni Saylor ezer évvel, mint ahogy képes megbirkózni ötven-hatvannal.
Először én is ódzkodtam egy kicsit a könyvtől – habár alig vártam, hogy a kezeimben tarthassam –, féltem, hogy nem fog olyan jól elsülni a dolog, ahogyan az Gordianus esetében megtörtént.
Sietve nyugtatok meg mindenkit: Saylor újabb mestermunkát alkotott. Szinte már az első oldalakon szembesültem a szerző jól megszokott, profi regényírói képességével, amely az utolsó oldalakra is ugyanannyira jellemző.
Ahogyan a Roma Sub Rosa sorozat esetében, most is alapos és precíz kutatómunka előzte meg az alkotási folyamatot. Saylor semmit nem bízott a véletlenre, szinte minden fellelhető információ-morzsát begyűjtött, amely kihatással lehetett a sztorira.
Ezen felül – mint azt a szerző több alkalommal is elmondta – semmit nem változtatott meg a történelmi tényeken, a megtörtént eseményekre „fűzte fel” a két család történetét, egészítette ki a „fehér foltokat”.
Szintén csak magamat tudom ismételni, amikor azt mondom, hogy a Rómából ugyanaz a bemutatni, megismertetni, elmagyarázni vágyás cseng ki, mint a Gordianus-történetekből.
Ez az, ami számomra rendkívül szimpatikussá teszi Saylor regényeit, azon kívül persze, hogy rajongok a történelemért. Aki egy kicsit is fogékony erre, annak a könyvet olvasva biztosan valami hasonló élményben lesz része.
Kapcsolódó írás:Interjú Steven Saylorral
A szerző életrajza
Részlet a regényből