Főkép

Egy megszállott apa fiának lenni nem lehet könnyű; nem elég, hogy a sorsod elrendeltetett, de még a megszállottságod is: dupla determináció. Ultimo Parri apja a múlt század elejének Olaszországában egy jövendő siker prófétájává lesz: az automobilé. Ekkoriban ez még a gazdagok kiváltsága, így a Parri-család éhkoppon tengődik, ám az anyagi javakat pótolja Libero Parri lelkesedése, aki mind feleségét, mind fiát különös jövő felé sodorja ezzel.

Ultimo Parri érintőlegesen örökli apja megszállottságát: nem az automobilok járnak a fejében, hanem a pályák. Az utak őrültje lesz, a szerpentineké, kanyaroké. Az autók fejlődése az utak javulását is indukálja, ám Ultimo gondolatban előrébb tart, a tökéletes pályán dolgozik.

Sorsa azonban történelembe van ágyazva: az ő útja a háborún keresztül vezet. A tornasorban ez az első háború: még kevés technika, de sok vér, töméntelen vér. Ultimo egységét fogságba ejtik, ám ő két társával megmenekül (megszökik?), mert az útja itt nem áll meg, noha az átéltek örökre nyomot hagynak benne.

Ezután fuvaros lesz, zongorákat fuvaroz egy zongoratanárnővel, aki a zongorákat gyártó cég megbízásából ingyenes leckéket ad reménybeli hangszervásárlóknak. Kettejük kapcsolata mindkettőjük számára rejtély; a lány naplója szerint szerették egymást, amit egyikük sem vallott be, s mire észhez térhettek volna, útjaik elváltak.

Ultimo Parri történetét másokon keresztül ismerjük meg, mások tükrén át láthatjuk homályosan, kissé torzan, de bizonyos mértékben igazabbul. A katonatárs igazi bajtársnak látja, a zongoraleckéket adó lány igazi férfinak, ő maga ki tudja, minek. Noha ő van a középpontban, róla tudunk meg legkevesebbet, a történet őt keresi, körbe-körbe járja, akár egy szellem szerpentin, de a lényeget mindig eltakarja valami.

A Selyem révén világhírűvé vált Baricco már az első könyvével megtalálta hangját, s ezen ír azóta is. Ez a regény a City-hez hasonlóan a (magához képest) vastagabbak közé tartozik, de az egyes részek sűrűsége különböző, például a gyerekkor levegője után szinte sokkoló a háború tömörsége.

Az ismert lebegő stílus mellett találunk esszészerű elmélkedéseket (a lövészárkok lélektana egy kiemelkedő darab), és Baricco még a technikai részleteket is el tudja adni érdekesnek (lásd gépjármű-ismeret).

Egy édes-szomorú történet a melankolikus olasz mesélőtől.