Douglas Adams: Az élet, a Világmindenség meg minden
Írta: Galamb Zoltán | 2007. 06. 15.
Ha a „Galaxis úti kalauz” regényfolyam valóban trilógiaként kerekedett volna le, akkor Az élet, a Világmindenség meg minden tényleg tökéletes befejezés lehetett volna – még ha Adams hagyott is a folytatásokra kijátszott filmekre jellemző cselekménycsírát, ami a lezáratlanságot megengedve szövi el a szálakat.
Amíg az első regény egy utazás kezdetét, a második az egyre tekervényesebb és egyre több helyre és időbe elvezető utakat írja le, addig a harmadik – végül nem befejező – rész egyfajta nyugvópontra jut; Arthur Dent új otthonra talál.
Ám közben, amint azt előre sejthettük, megmenti a világmindenséget, ráadásul új képességekre (mindenekelőtt a repülés tudományára) tesz szert, és sok újdonságot megtud univerzumunk történetéről és kifürkészhetetlenségéről.
A történelemről pedig mindenekelőtt történetek által tanulhatunk. Ez viszont lehetőséget ad a szerző- narrátornak, hogy még a korábbi két kötetnél is több rétegű, de legalábbis gyakrabban előbukkanó egymásba ágyazott elbeszéléshálót szőjön bele az alapcselekménybe, melynek fő vonala a Krikket-háborúk végkifejletének, vagyis az egész világmindenséget elpusztítani hivatott szupernóva-bomba aktiválásnak megakadályozását beszéli el.
És ha a korábbi epizódokban az Arany Szívet abszurd közlekedési eszköznek találtuk, Szlartibartfaszt hajója, a Bisztromat az, amit még ennél is hihetetlenebb-torzabb agyszüleménynek tekinthetünk.
Itt, az Információs Illúziók Termében a pincérek, vendégek, árak és ételek interakciója képez értelmezésre alkalmas (virtuális utazásokká transzformálható) matematikai reprezentációkat.
Persze a „Galaxis úti kalauz” sorozatot elsősorban nem az új, bármily eszement „tudományos” ötletekért, hanem űrkaland-regény paródiaként, önfeledt és harsány kacagásra késztető poénszekvenciaként szoktuk olvasni, és így is érdemes.
A hozzáadott érték (a pluszkacagtatás) pedig – lévén, hogy a regény egy harmadik kötet – a ráismerés öröme. Tudjuk, most már jól tudjuk, melyik szereplő mivel fog elborzasztani minket, mitől fogjuk gurgulázva fogni a fejünket.
Vagy talán mégsem, hiszen a kiszámíthatatlanság, ami a cselekmény végkifejletének számos csavarjában kulminál, mindenképp az adamsi eszköztár elhagyhatatlan része.
Hogy újat kapunk-e az új résztől? Igen is meg nem is. Végtére is minden mondat, minden fejezet, amit Adams leírt eleve újdonsággal szolgál, új meg új viccek alapanyaga.
Írástechnikailag ugyanakkor legfeljebb a virtuozitás jelent előrelépést a korábbiakhoz képest, ám Az élet, a Világmindenség meg minden az átlag befogadás síkján nem több, és nem is akar több lenni abszurd(ul) posztmodern stílus- és műfajparódiánál.
És hacsak nem irodalomelméleti téziseink felállítására, avagy hasonlóan bölcs hipotéziseink alátámasztására akarunk jellegzetes részeket kiemelni belőle, vonulatokat felfedezni benne, mi se várjunk tőle többet.
Kapcsolódó írások:Galaxis útikalauz stopposoknak (DVD)
Galaxis útikalauz stopposoknak – a tévésorozat (2 DVD)
Amíg az első regény egy utazás kezdetét, a második az egyre tekervényesebb és egyre több helyre és időbe elvezető utakat írja le, addig a harmadik – végül nem befejező – rész egyfajta nyugvópontra jut; Arthur Dent új otthonra talál.
Ám közben, amint azt előre sejthettük, megmenti a világmindenséget, ráadásul új képességekre (mindenekelőtt a repülés tudományára) tesz szert, és sok újdonságot megtud univerzumunk történetéről és kifürkészhetetlenségéről.
A történelemről pedig mindenekelőtt történetek által tanulhatunk. Ez viszont lehetőséget ad a szerző- narrátornak, hogy még a korábbi két kötetnél is több rétegű, de legalábbis gyakrabban előbukkanó egymásba ágyazott elbeszéléshálót szőjön bele az alapcselekménybe, melynek fő vonala a Krikket-háborúk végkifejletének, vagyis az egész világmindenséget elpusztítani hivatott szupernóva-bomba aktiválásnak megakadályozását beszéli el.
És ha a korábbi epizódokban az Arany Szívet abszurd közlekedési eszköznek találtuk, Szlartibartfaszt hajója, a Bisztromat az, amit még ennél is hihetetlenebb-torzabb agyszüleménynek tekinthetünk.
Itt, az Információs Illúziók Termében a pincérek, vendégek, árak és ételek interakciója képez értelmezésre alkalmas (virtuális utazásokká transzformálható) matematikai reprezentációkat.
Persze a „Galaxis úti kalauz” sorozatot elsősorban nem az új, bármily eszement „tudományos” ötletekért, hanem űrkaland-regény paródiaként, önfeledt és harsány kacagásra késztető poénszekvenciaként szoktuk olvasni, és így is érdemes.
A hozzáadott érték (a pluszkacagtatás) pedig – lévén, hogy a regény egy harmadik kötet – a ráismerés öröme. Tudjuk, most már jól tudjuk, melyik szereplő mivel fog elborzasztani minket, mitől fogjuk gurgulázva fogni a fejünket.
Vagy talán mégsem, hiszen a kiszámíthatatlanság, ami a cselekmény végkifejletének számos csavarjában kulminál, mindenképp az adamsi eszköztár elhagyhatatlan része.
Hogy újat kapunk-e az új résztől? Igen is meg nem is. Végtére is minden mondat, minden fejezet, amit Adams leírt eleve újdonsággal szolgál, új meg új viccek alapanyaga.
Írástechnikailag ugyanakkor legfeljebb a virtuozitás jelent előrelépést a korábbiakhoz képest, ám Az élet, a Világmindenség meg minden az átlag befogadás síkján nem több, és nem is akar több lenni abszurd(ul) posztmodern stílus- és műfajparódiánál.
És hacsak nem irodalomelméleti téziseink felállítására, avagy hasonlóan bölcs hipotéziseink alátámasztására akarunk jellegzetes részeket kiemelni belőle, vonulatokat felfedezni benne, mi se várjunk tőle többet.
Kapcsolódó írások:Galaxis útikalauz stopposoknak (DVD)
Galaxis útikalauz stopposoknak – a tévésorozat (2 DVD)