Főkép

Mennyire machiavellista Machiavelli (1469–1527)?

Machiavelli alapvetően elbűvölő ember volt. Kiűzte a verseket a vígjátékokból, amelyeket „napjainkba” helyezett a „valahol – valamikor” helyett. Olaszul írt. Mandragóra című művét a mai napig játsszák. Gyakorlatilag feltalálta a történelemfilozófiát (Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvéről), ráadásul korának nagyjából elismert politikusa volt. Azért nagyjából, mert amikor a Mediciek visszatértek Firenzébe, egy időre még börtönbe is került. Gondolom akkor azért nem számított annyira elismertnek. Álma is volt, az egyesített Olaszország. Igazi reneszánsz ember.

A Tizek Tanácsának titkáraként gyakran járt itáliai fejedelmeknél, a pápánál, a német-római császárnál. A követségei alatt szerzett tapasztalatai szolgálhattak alapul A fejedelem című művéhez. A könyv célja, hogy megmutassa, hogy milyen a jó uralkodó. Nemcsak megszerzi, hanem meg is tartja a hatalmát. Lehetőleg minél hosszabb ideig. Ráadásul nem szabad elfelejteni, hogy az igazi uralkodó hatalma nem Istentől származik. Régebbi és mai kori példákkal illusztrálja a helyes és a helytelen cselekedeteket egy adott helyzetben. Például, hogy mit kell tenni, hogy egy uralkodó nem a hazájában szerez hatalmat. Nagyon gyakorlatias, néhol egy kicsit megmosolyogni valóan leegyszerűsíti a „nép” jellemvonásait. Gondolom ez a karikírozás a vígjátékírói vénájából jön, és persze egyáltalán nem alaptalan.

És mindig két út van: a helyes és a helytelen. Nincs középút, amivel néhol pont saját magát teszi nevetségessé. Hogy akarattal-e? Szerintem néhol igen. Mivel az uralkodó célja a hatalom minél hosszabb ideig, minél több ember megelégedésével történő megtartása, ezért nem mérlegelhet erkölcsileg helyes és helytelen alapon. Ez abból is következik, hogy a hatalma nem isteni eredetű. (Hiszen akkor szükségszerűen jónak kellene lennie, de nem az, tehát nem is lehet isteni eredetű. Arra próbáltam kilyukadni, hogy az uralkodói hatalom és az isteni eredet egymás teljesen kizáró dolgok a mű szerint.)

Ezért eredeztetik „a cél szentesíti az eszközt” című mondást innen. Az igazság azonban az, hogy nem innen származik, hiszen nem is következik a műben leírtakból, hiszen erkölcsileg nem menti fel a rosszat cselekvő uralkodót. Nem mondja azt, hogyha rosszat cselekszik, de az „állam” érdekében tette, akkor az jóak minősül. Sőt, pont azt jelenti ki, hogy egy uralkodónak bizony le kell mondania az erkölcsi nagyságról. Ha ezt a félreértést tisztázzuk, már nem is áll annyira távol ettől az elbűvölő embertől egy olyan kijelentés, hogy egy uralkodó tegyen rosszat nyugodtan, de azt egyszerre tegye, hogy az embereknek legyen idejük elfelejteni. Szóval Machiavelli egy kicsit azért machiavellista, de a pontos mértéket mindenki maga kell, hogy eldöntse A fejedelem elolvasása után.