Főkép

Mint lelkes, Ulickaja írásai iránt rajongó olvasó nagy érdeklődéssel vetettem bele magam az írónő frissen megjelent könyvébe. Mókás élménynek bizonyult annak tudatában olvasni a kisregényt, hogy az összes Ulickaja regény közül ez a szerző legrégebbi, mégis Magyarországon legkésőbb megjelent műve.
A kérdés már elolvasás előtt ott motoszkált a fejemben: vajon a Szonyecska hogyan illeszkedik az író életművébe – előtanulmány, főmű, vagy esetleg egy a sok főmű közül.

Hasonlóképpen az Életművésznők című regényhez, itt is az erős, méltóságteljes nőé, az ízig-vérig orosz hősnőé a főszerep. Ulickaja lineáris cselekményben, egyetlen elegáns ecsetvonással megrajzolva vezeti le Szonyecska életútját.
Elbeszélő hangja egyszerre hömpölygő, magával ragadó, de mégis mentes a felesleges szófordulatoktól, magyarázatoktól.

Ulickaja már-már vidámnak mondható, időnként iróniával vegyes hangvételben vázolja fel Szonyecska nehéz, sok szempontból tragikus életét, s mesél – mesél az életről, annak értelméről s különféle aspektusairól: a megöregedésről, szerelemről, megcsalásról, halálról, politikáról, a művész és a művészi alkotás viszonyáról.

Szonyecska gyermekkorától rajong az olvasásért, az orosz irodalomért. Élete összefonódik a különböző irodalmi alakok sorsával, sokszor szinte együtt lélegzik kedvenc könyvei főhőseivel, s így saját életét felcseréli a fantázia világára.
Csipkerózsika álmából Robert Viktorovics, hazájába (az akkori Szovjetunióba) nyugatról visszatérő, politikai okokból mellőzött festőművész ébreszti fel. Megismerkedésük után a lány kilép addigi álomszerű életéből, és olyan lendülettel veti bele magát a családi életbe, mint „előző életszakasza” során az olvasásba.

Szonyecska csodaként éli meg férje megjelenését, mint ahogy később lánya megszületését is. Megszállottként, saját igényei, vágyai háttérbe szorításával küzd e két személy boldogságáért. Az olvasás helyett élete tehát a boldog, kiegyensúlyozott otthon megteremtése körül forog.

Telnek-múlnak a dolgos évek, házukban fel-felbukkannak a Szovjetunió nagy gondolkodói, művészei, Robert alkot, Szonyecska dolgozik.
Csakúgy, mint az élet maga, a regény cselekménye is körkörös: öregségére Szonyecska visszatér férje előtti életéhez, s újra megtalálja az olvasás örömét.

Szonyecska a modern XX. századi nő prototípusa: egyszerre gondoskodó anya, háziasszony, szerető, önfeláldozó feleség, dolgozó nő és a társadalmi problémák iránt fogékony, kiemelkedő empátiakészséggel rendelkező ember, akinek életútját követve mélabús szomorúságot érzünk, és egyszersmind néma csodálattal adózunk eltökéltségének, emberfeletti erejének.

Szonyecska élete a nehézségek ellenére sem tragédia. Felismeri, elfogadja az életében megjelenő boldogságforrásokat, örül nekik, de nem törekszik növelésükre. Szonyecska tud és mer dönteni az életéről, de döntései nem vezetnek belső disszonanciához, egész életét az elfogadás, megelégedettség, és kiegyensúlyozottság jellemzi.

Szonyecska olvasóként kívülről figyeli mások életét, majd saját élete mellék-szereplőjeként igazgatja kiválasztott „főszereplőinek” (férje és lánya) sorsát, és végezetül a mi könyvünk főszereplőjévé válik.
A nézőpontok ily módon történő váltakozása a főhősnővel való teljes azonosulást teszi lehetővé: Szonyecska egy a sok főhős közül, korunk hőse, és ezáltal hasonlatos hozzánk.

Ulickaja rövidke kisregénye tragikus szépségű, szimbólumokban gazdag, a humort sem nélkülöző mese a valóság és a fantázia, az élet és az álmok összemosódásáról. Ajánlom mindenkinek, aki egy könnyen olvasható, magával ragadó és egyben mély ellentmondásokat, érzéseket feszegető olvasmányra vágyik.