FőképTracy Beaker 10 éves 2 hónapos kislány, és bár van édesanyja, több „sorstársával” együtt gyerekotthonban él. És természetesen nagyon utálja az egészet. Bár fényképeket és emlékeket őriz az anyukájáról, több éve már annak, hogy utoljára látta.

Az értelmes, és a látszat ellenére érzékeny kislány összeférhetetlen magatartással fejezi kis lázadását a fennálló helyzet ellen. És ez még nem minden. Dacból elutasít minden baráti közeledést, a figyelmet pedig úgy igyekszik felhívni magára, hogy tönkreteszi társai játékait, verekszik és/vagy hazudik.
Vágyik a szeretetre, a gondoskodásra és arra az érzésre, hogy ő is fontos valakinek. Szeretne végre valakihez tartozni. Hát olyan nagy kérés ez egy ilyen korú kislánytól?

Jacqueline Wilson Tracy személyén keresztül, a maga megindítóan közvetlen és kedves módján, mégis kíméletlen őszinteséggel beszél viselkedésének okairól, valódi érzéseiről, vágyairól és reményeiről.
Naplóján keresztül (ez lenne az ő „nagy regénye”) megtudhatjuk, hogyan látja ő a körülötte lévő világot, miként éli meg a vele történő eseményeket, és milyen érzelmeket váltanak ki belőle a különböző személyek és élethelyzetek.

Története egyszerre szomorú és vidám, egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató, egyszerre tűnik felszínesnek és filozófiai mélységűnek. Úgy érzem, ismét sikerült olyan könyvet találnom, amit nyugodtan olvashatnak gyerekek és felnőttek egyaránt. Bár leginkább a 10-12 éves korú gyermekek érdeklődésére számíthat.

Igazából az a legjobb, ha egy családból több generáció képviselői is elolvassák, aztán egy jót beszélgetnek róla. Mostanában úgysem nagyon beszélgetünk egymással. Legalábbis élőben nem, vagy egyre kevesebbet. Pedig olyan jó néha egy kávé, tea, üdítő vagy bármi más mellett megbeszélni „az élet nagy dolgait”.

Örömmel tölt el, hogy a szerző nem szakított eddigi hagyományaival, és ebben a könyvében is olyan dolgokról ír, amelyekkel akár saját életünkben is nap mint nap szembesülhetünk. Csak éppen sokkal könnyebben dolgozzuk fel őket, ha valaki mással történnek meg.

Jó kis könyv, de – stílus ide vagy oda – Nick Sharratt provizórikusan felbukkanó, bűbájos rajzai nélkül nem lenne ennyire élvezetes olvasmány.