Iain M. Banks: Fegyver a kézben

Cheradenine Zakalwe erkölcsöt nem ismerő, vakmerő és kiváló stratégiai érzékkel megáldott katona és hadvezér. Tökéletes fegyver a Kultúra kezében. Diziet Sma pontosan ezért kéri fel őt, hogy álljon a Kultúra szolgálatába, és – ha lehántjuk a mázat a látszólag a galaktikus érdekeket szolgáló cselekedetek indítékairól – végezze el a piszkos munkát helyettük.

Zakalwe azonban meglép a Kultúra elől, épp amikor Smának különösen nagy szüksége lenne szolgálataira. Sma ezért Zakalwe nyomába ered, hogy egy utolsó megbízatással lássa el, amivel ha tartós békét nem is, pillanatnyi hatalmi egyensúlyt teremthetnek. A sokat megélt hadfi azonban fokozatosan rádöbben, hogy nem mindig és nem feltétlenül a jó oldalon áll, a tudatalattijából kitörni igyekvő titok a Székkészítőről pedig végül akadályokat gördíthet haditerve sikeres (vagyis a Kultúra érdekeit szolgáló) megvalósítása elé.

Banks társadalomkritikája, melyet a Kultúra különböző aspektusainak bemutatásakor beépít tudományos fantasztikus regényeibe, ismét a bőségen alapuló gazdaság veszélyeit taglalja. Egy olyan világban, ahol az önálló tudattal rendelkező gépek önmagukban is biztosítani képesek a termelést, a humanoidok a drogok, a szexuális élvezet és a társadalmi játszmák izgalmaiban keresik az önmegvalósítást. Mindez könnyen anarchiához vagy a véletlenszerű kormányzási stratégiák elterjedéséhez vezethet.

Felsőbbrendűnek nevezhetjük-e ezek után a Kultúra civilizációját, amely galaktikus méretű sakkjátszmákban a békefenntartó szerepében tetszeleg? Azonosulhatunk-e, szabad-e azonosulnunk céljaikkal és módszereikkel, vagy, akárcsak Zakalwe, legfeljebb saját kedvtelésünkre érdemes beszállnunk a játékaikba?

Nem nehéz felfedezni a párhuzamokat Banks Kultúrája és a mai világ vezető hatalma(inak szövetsége) között. De talán jobb nem tovább gondolni az analógiát, mert alapjaiban rendülhet meg biztos világképünk, és a metafizikai rettenet miatt szélsőséges megközelítésekig juthatunk el világunk, világrendünk bírálatában. Érdemesebb Banks írói kvalitásaira, a magas irodalommal rokon technikák alkalmazására összpontosítanunk. Végtére is a skót író „hagyományos irodalomnak” tekintett regényekkel is maradandót alkotott.

A Fegyver a kézben fő cselekményszála alapjaiban véve egy elnyújtott novella. A lineáris történetvezetés, a csattanóra kiélezett sztori elszigetelten vizsgálva nem mutat többet, mint akármelyik Asimov vagy Philip K. Dick novella. Ami a regény valódi érdekességét és mélységét adja, az a kronologikus eseménysorba fűzött visszaemlékezések időben a meghatározó traumáig kisebb ugrásoktól eltekintve folyamatosan visszafelé haladó fonala. Ezekben a közbeékelt epizódokban érvényesül leginkább a Banks által oly mesteri érzékkel megteremtett drámaiság, mi több, az író néhány jelenetben egészen a lírai hangvételig merészkedik. Egy egész egyedi mitológia, Zakalwe mitológiája bontakozik ki a mellékszálból, és értékel át végül mindent, amit addig olvastunk.

Ha a tudományos fantasztikumnak megújulásra van szüksége, Banks mindenképp egyike azon íróknak, akik e megújulást elősegíthetik. Igaz, hogy több mint két és fél évtizede már, hogy a Fegyver a kézben angol eredetije megjelent, és azóta sokan hozzátettek még az új irányvonalakhoz, a sci-fi és az elfogadott, fősodorbeli szépirodalom írástechnikai közelítése kétségkívül az egyik megoldást jelentheti az olcsó fantasy gyomszerű térhódítása ellenében.

A 2018-as kiadás új szerkesztésben, keménytáblás kivitelben jelent meg.

Részlet a regényből