Főkép

Bevallom őszintén, történelmi regény szinten mostanában csak Robert Merle Francia história sorozatához volt szerencsém. Hogy miért baj ez? Mert kicsit elszoktam a szövevényes, régi és új fegyvernemeket felvonultató, harcokkal, gyújtogatással és fosztogatással tűzdelt, intrikákkal és hatalmi vetélkedésekkel terhes történetektől.

Pedig Nicholas Carter regénye is nagyjából ugyanabban az időben játszódik, nagyjából ugyanolyan intrikákkal terhes, mint Merle nagyszabású regényfolyama. Ám míg abban tetten érhető a francia könnyedség, a nemesek nagyvonalú nemtörődömsége (legalábbis bizonyos dolgokkal szemben), addig az Álnok pengében minden véresen komolynak tűnik.

1520-at írunk. Mielőtt folytatnánk, álljunk meg egy pillanatra, és nézzük (természetesen a teljesség igénye nélkül), mi mindent történt ebben az évben szerte a nagyvilágban: Hernando Cortez Mexikó meghódításával bajlódik; Ferdinand Magellan úton van a Föld körül; Franciaország Itáliában harcol a Habsburgok ellen, miközben Angliában VIII. Henrik uralkodik (1509-1547); I. Szelim halála után hatalomra kerül I. Szulejmán szultán (aki egy évvel később megindítja seregeit Magyarország ellen).

És nagyjából ez idő tájt kezdődött az a folyamat, amelynek eredményeként a durva, kézi előállítású tűzfegyverek helyett szakállas puskákkal, majd spanyol muskétákkal szerelték fel a katonákat. Bár a számszeríj és a hosszúíj háttérbe szorult, ekkor még senki nem merte vitatni az angol íjászok remek technikáját és óriási tűzerejét. Gondoljunk csak arra, hogy a százéves háború során ezek az íjászok kétszer verték rommá a francia lovagságot. Ami ugyebár nem kis teljesítmény.

A regény történetének megértéséhez némileg vissza kell lépnünk az időben. De hát ez nekünk nem jelenthet problémát, ugye? Nos, minden azzal kezdődött, hogy néhány nemes fellázadt Savoyai Margit uralma ellen. Meggondolatlan lépés volt ez részükről, és előre borítékolható volt a vereségük. A vesztesek javainak és birtokainak új tulajdonosai lettek.

Ez persze újabb viszálykodáshoz vezetett. Volt ugyanis egy erőd, Mont Gilbert le Galliard, ami az Aosta-völgyből Dél-Franciaországba vezető kereskedelmi utat ellenőrizte. Remek fekvésének köszönhetően az erőd ura kizárólagos vámszedői jogot kapott, melyet minden áthaladó kereskedő felett érvényesíthetett. Érthető hát, hogy új ura, Alberto Tarsi, a veterán zsoldoskapitány miért örült annyira új szerzeményének. És hogy miért szerette volna visszaszerezni a várat, és a vele járó tekintélyes mennyiségű pénzbevételt egykori gazdája, Gueldres herceg.

Tíz éve tartó, hol nyílt, hol titkolt ellenségeskedésük akkor ér fordulópontjához, amikor a herceg támogatóinak egyike, Stroma gróf egyenesen a szentszékhez fordul – ugyan, vizsgálják már felül a vámszedés ügyét.

Ebbe a helyzetbe csöppen bele James Eldritch, egy tönkrement angol kereskedőcsalád fia, aki a történet kezdetén még Skóciában kergeti a határszéli rablókat. A nagyhatalmi politika és egy szerencsétlenül alakuló kockaparti következtében azonban Frankföldön találja magát, mégpedig az események sűrűjében, új parancsnoka ugyanis nem más, mint Abelard (Hitvány) Gueldres, a kegyvesztett herceg idősebbik fia.

Eldritch és fegyveresei új vezetőjük csapataival együtt hamarosan dél felé menetel, és minden útba eső települést felégetnek, kifosztanak, a harcra fogható embereket pedig erőszakosan besorozzák maguk közé. Miután átkeltek az Alpok bércein, egy vár tövében találják magukat, és a parancs szerint meg kell rohamozniuk azt. Csakhogy a parancsot kiadó személy csapataival együtt „elpárolog”, és helyettük (nehogy már tömegjelenet nélkül maradjunk) felbukkan az inkvizíció néhány képviselője, és a helyi hűbérúr csapatai. A két tűz közé került angolok helyzete meglehetősen kilátástalannak tűnik, amikor Eldritch váratlan lépésre szánja el magát…

Nicholas Carter könyve, bár nem vonultat fel pozitív hősöket, és nem is igazán ad lehetőséget arra, hogy bármelyik szereplővel is azonosuljunk, önmagában hordozza a folytatás lehetőségét.