Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Philip K. Dick: Lenn a sivár Földön

Jelen könyv mind a témák, mind az idő tekintetében igen széles spektrumot ölel fel Dick életművéből. Megpróbálja bemutatni a szerző sokoldalúságát, nagyszerűségét, ezáltal átfogó képet alkotni róla. Találkozhatunk itt – a tipikusnak mondható – időutazással (A koponya), ahol a visszatérő, múltat megváltoztatni akaró ember válik a megtörtént és megváltoztathatatlan események okozójává.

Több novella központi gondolata az idegenek Föld elleni inváziója (Az akasztott idegen, Háború a zidiótákkal). Míg az elsőnél a Dickre jellemző sötét vég tárul elénk, addig a másik novella meglepően abszurd, ilyeténképpen felettébb humoros. Hangulatában leginkább egy jól sikerült Monty Phyton jelenethez fogható.

A Közvetlen értékesítés egy lassan örökérvényűvé váló problémát boncolgat; a mindent elborító reklámok lassan az őrületbe kergetik az embereket. Nekem személy szerint tetszett a végkifejlet, hogy az önmagát eladni próbáló robot az előle halálba menekülő embert az utolsó pillanatig bombázza reklámszövegével. Érdekes módon a rajongóknak annak idején nem tetszett a befejezés, ezért Dick újraolvasta, újragondolta, majd arra a megállapításra jutott, hogy nem jó a befejezés.

A Köztermben több minden megfogalmazódik.

Egyrészt: mi történne, ha teljesen automata gépekre bíznánk az emberiség ellátását; hogyan szerezhetnénk vissza a kontrollt?
Másrészt: hogyan próbálhatna meg túlélni egy gyár, egy automatika?
Harmadrészt: a Föld erőforrásainak kimerülése, ami a novella keletkezésekor (1954) még nem jelentett annyira égető problémát, mint mostanság. Dick ugyan nem figyelemfelhívásnak szánta, mégis egyike az első vészharang-kongató írásoknak.

Mint a fentiekből is kitűnik, Dick szinte mindenből képes volt sci-fi-t írni, méghozzá igen magas szinten. Jelentős részük a „mában” fennálló társadalmi, vallási, stb. problémákat vetíti a jövőbe (mint ahogyan ez jellemző volt a kor többi sci-fi szerzőjére is), teszi a díszletekkel „ottani” problémává.

Befejezéseiket tekintve vegyes képet mutatnak ezek az írások. Azt mondják, hogy Dick pályája kezdetén inkább pozitív felhangokkal zárta regényeit, és ahogyan egy-másra születtek nagyobb lélegzetvételű művei, váltak egyre inkább ellentétes előjelűvé a végkimenetelek. A novelláknál nem állíthatunk fel ilyen tézist, teljesen vegyes képet mutatnak. És természetesen nem feledkezhetünk meg az olyan írásokról, amiknek nincs egyértelmű végük, hiányzik a lezárás. Ez szintén Dickre jellemző befejezésmód.

Az a tény, hogy ezen írásai magyar nyelven még nem láttak napvilágot (egyedül a Fizetség / Paycheck lehet ismerős, ugyanis 2004. február 18-tól A felejtés bére címmel, Uma Thurman és Ben Affleck főszereplésével mi is megtekinthettük az ebből készült filmváltozatot.

Tekintettel arra, hogy Dick rendkívül gazdag életművet hagyott maga után, és ebből egyelőre csak töredékek állnak rendelkezésre magyar nyelven, mindenképpen csak örvendhetünk egy ilyen könyvnek.

 

A szerő életrajza

Részlet a regényből

 

Kapcsolódó írás:

Lawrence Sutin: Isteni inváziók - Philip K. Dick élete

 


Mezei Attila - 2005. december 22.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!