Főkép

A kötetben két korai David Herbert Lawrence (1885. szeptember 11.-1930. március 2.) kisregény olvasható, melyek már jól példázzák világszemléletét: az ösztönösségért való rajongását, a gép alapú civilizáció elleni fellépését, a munkásréteg iránti rokonszenvét, valamint szembenállását az angol puritanizmussal. Mindez előrevetíti és érthetőbbé teszi a Lady Chatterley szeretője című regény több évtizedes meghurcoltatását.

A tiszteletes úr leányaiban a megkeseredett, idősödő pap, Mr. Lindley életének kudarca adja meg az alapot. Miután nem sikerül olyan egyházközség élére állnia, mint szeretne, Aldecrossban, a bányavidék melletti faluban kényszerül leélni életét feleségével és két lányával (Mary és Louisa). A viszonylagos szegénység, az alantasabb társadalmi réteg (munkások) jelenléte és a velük való mindennapos kapcsolat kiábrándultságot, különállást, elszigetelődést, megvetést hoz csak a családba. Egyetlen reményük a felemelkedésre, hogy a lányokat jó sorból származó férjhez adják, akiknek révén valamilyen gyógyírt kaphatnak sebeikre.

Amikor Mr. Massy, a fiatal, kezdő pap megérkezik, úgy tűnik, elérkezett a „gyógyulás” ideje. De sajnos csak úgy tűnik. Mr. Massy ugyanis alapvetően visszataszító ember, aki matematikai alapokra helyezte a létezését, ezért érzelmei szinte már nincsenek is, csak alapos számítások után dönt úgy, hogy feleségül kéri Mary-t, aki ha testileg nem is vonzódik a fiatal paphoz, saját bevallása szerint beleszeret a férfi intellektusába.

Louisa ezzel ellentétben mereven elutasítja a társadalmi különbségeket, és az ezen alapuló rendszert. Feltett szándéka, hogy olyan férje lesz, akibe beleszeret, legyen bármilyen is a származása. Mivel Aldecrossban rajtuk kívül csak bányászok élnek, egy bányász, Albert Durant lesz a választottja. És ez a lépés vezet el bennünket a végkifejletig, amely, összehasonlítva az előzmények terjedelmével, meglepően rövid és tömör, amit valójában nem is nagyon lehet befejezésnek elfogadni, hiszen Lawrence nem varrja el a szálakat.

A szűz és a cigányban szintén egy vidéki falu a helyszín. Itt nincs bányavidék, ellenben – igaz, csak villanásokra – megjelenik az automobil, mint a modern technika vívmánya. Persze némi negatív felhanggal.

Mr. Arthur Saywell (vikáriusként kereste kenyerét), miután felesége elhagyta, szégyenében a Papple folyó mellé menekül két lányával (Lucille és Yvette), anyjával (Mater), húgával (Cissie), és egyik öccsével (Fred). A család minden tagja elítélően, megvetéssel nyilatkozik a volt feleségről. A házban a gonoszul számító és minden lében kanál nagymama az úr, ami olyan beteges családi légkört teremt, amelyben a lányok csak szembehelyezkedni tudnak az idősebbekkel. Attól függetlenül, hogy nagy szabadságot élveznek – senki nem szól bele, hogy mikor, hova mennek, és éppen mit csinálnak –, nem tudnak mit kezdeni magukkal. Barátaikkal kirándulva felszínre kerül a lázadás lehetősége, de mindez értelmetlen, hiszen nincs ami ellen közösen felléphetnének, és leginkább azt se tudják, hogyan kell csinálni az ilyesmit.

Egyik útjuk alkalmával egy cigánycsaládba botlanak, akik egy kőfejtőben húzták meg magukat. Ez a találkozás megváltoztatja Yvette életét, aki kezdetben még magának sem meri bevallani, beleszeret a középkorú családapába. Ez, és hogy a férfi viszont szereti, csak akkor tudatosul benne, amikor egy árvíz után a cigánycsalád odébbáll a környékről.

Mindkét kisregényből kitűnik, hogy Lawrence nem volt kibékülve kora társadalmi viszonyaival. Éppen ezért szinte bosszantó aprólékossággal jellemzi a szereplőket, motivációikat, kritikus megállapításokkal fűszerezve minden jellemhibát. Mindkét család beteges körülmények között él – mind szellemi, mind fizikai síkon. Ezek A tiszteletes úr leányai esetében abból fakadnak, hogy Mr. Lindley és felesége túl büszkék és merevek ahhoz, hogy a szerintük alsóbb társadalmi réteggel érintkezzenek, és csak a saját, polgári rétegükben találhatnak pozitív változtató tényezőt; A szűz és a cigány esetében pedig a nagymama ottléte, és a volt feleség árnyéka okoz állandó feszültséget, és személyiségtorzulást a szereplőkben.

Ebből adódóan kevés a történetekben az igazán pozitív szereplő. Albert Durant (A tiszteletes úr leányai) talán az lehetne, de személyének kiábrándítóan ható, naturalisztikus ábrázolása ezt jelentősen megnehezíti. Így járunk a cigánnyal is (A szűz és a cigány), aki alapvetően pozitív figura, de a hovatartozása miatt állandóan folytatott megnyerhetetlen és felesleges harc megkérdőjelezi ezt.

A két főszereplő lány (Louisa és Yvette) magában hordozza a beléjük nevelt társadalmi réteg, Lawrence szerint hibás értékeit, és hiába „lógnak ki a sorból”, gyökereiket nem tudják megtagadni, nem képesek kifordulni önmagukból. Éppen ezért mindketten az érzelmeiket engedik szabadjára, ennek a segítségével próbálnak és tudnak felülemelkedni korlátaikon. Lawrence nézőpontja szerint az ösztönös érzelmek fontosabbak a tudatosságnál, ezt igazolja, hogy a lányok csak így képesek igán emberré válni.