Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Robert Merle: Majomábécé

Edmund Dale, a negyvenhét éves, kétszer elvált, félig francia félig amerikai származású antropológus éppen Párizsban vesz részt egy tudományos konferencián, amikor a véletlen összeismerteti Suzy Lecorbellierrel, egy elragadó tanárnővel. Az ismeretségből hamarosan szerelem szövődik, a „fiatalok” hamarosan összeházasodnak és hazatérnek Amerikába, a Yaraville melletti Dale-birtokra. Itt éri őket a meglepetés barátjuk – Donald Hunt helyi állatorvos – részéről, aki ismerve Ed tudományos munkásságát, felajánlja neki, hogy fogadjanak örökbe egy hamarosan megszülető csimpánz-bébit a közeli állatkertből. Mindezt azért, mert az anyja megölné a csöppséget miután a világra hozta. Suzy és Ed hosszas töprengés után úgy határoz, hogy örökbe fogadják és felnevelik Chloét, a kis jövevényt. Hogy azért ne egyszerűen „felnevelés” legyen a dolog, elhatározzák, hogy megtanítják Chloét jelbeszéddel kommunikálni.

Ed otthon van ebben a témában, és érdekli milyen eredményeket lehet elérni egy főemlősnél a kommunikációs készség ilyen irányú fejlesztésével. Vajon képes lesz-e Cholé az önkifejezés ezen formáját elsajátítani és „beszélni” újdonsült szüleivel?
Merle-nek nem ez az első állatokkal foglalkozó regénye. Az Állati elmékben már felvázolta egy állat-ember kommunikáció lehetséges következményeit, nevezetesen a delfinek hadászati célú felhasználását. Most azonban sokkal békésebb „vizekre” evez; a helyszín egy békés farm valahol Amerikában, ahol – furcsa szó a rendkívül játékos csimpánzok miatt – komoly tudományos kutatást végez egy család; a jelbeszédre oktatnak egy majmot.

Merle nem kevés háttér-információn rágta át magát, hogy megalkossa a Majomábécét; René-Guy Busnel professzor, a témába vágó szakirodalom legnagyobb gyűjteményének birtokosa, az egész könyvtárát az író rendelkezésére bocsátotta. Ez az alaposság, amely egyéb műveinél is jellemző Merle-re, meg is látszik a regényen, rendkívül sok, a témába vágó háttéranyag birtokába jut maga az olvasó is. Az író törekszik megmaradni a tudományos keretek közt, nem kalandozik a fikciók világába. Ettől függetlenül sikerül egy izgalmas és érzelmekkel teli regényt létrehoznia az első hallásra talán nem is olyan fergeteges alapszálból. Megítélésem szerint maga Merle is érezhette, hogy ha folyamatában tárja elénk Chloé fejlődésének történetét, akkor a nagyközönség számára ellaposodhat a sztori, ezért a regény első felében igyekszik csak egy-egy momentumot kiragadni és megemlíteni a viszonylag nagy időszeletekből. Ezért elsőre kicsit „darabosnak” tűnhet a regény eleje. De csak az eleje.


Mezei Attila - 2005. augusztus 9.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető Regisztráció

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!