FőképCatilina személyének és politikai törekvéseinek jó része valószínűleg mindörökre rejtve marad. Sosem volt befutott politikus – kétszer is veszített a konzulválasztáson, és harmadszorra már nem tudott „ringbe szállni” a címért –, így nem is szenteltek neki különösebb figyelmet a kor történetírói.
Azt azonban mindenféleképpen illik tudni róla, hogy abban az időben, amikor Cicero – az egyszerű ügyvéd – felküzdötte magát a konzuli székig, Catilina jelentette rá és támogatóira a legnagyobb veszélyt.

Cicero népszerűségét és politikai sikereit Sulla diktatúrája után érte el. Pártfogásába vette azokat a közembereket, akiket kifosztottak és nyomorba döntöttek a diktatórikus intézkedések. Sulla halála után sikerült elérnie, hogy ezeket az embereket kárpótolja a római állam, így népes támogatói körre tett szert.
Ezt kihasználva bejutott a szenátusba, itt azonban radikálisan megváltoztak politikai nézetei. Addigi híveinek hátat fordított, és azokhoz a vagyonos patríciusokhoz pártolt, akik a konzuli székig juttathatták.
Róma gazdag, úgynevezett elit rétege meglátta benne azt az embert, aki tökéletesen érvényre tudja juttatni a szenátusban népelnyomó törekvéseiket.
Ezzel az álszent Ciceróval száll szembe – Crassus és Julius Ceasar mellett – Catilina, aki következetesen kiállt radikális politikai nézetei mellett, és ezzel kivívta mind Cicero, mind a vagyonos réteg ellenszenvét, amely végzetesnek bizonyult számára.

Ebből a megosztott, marakodó és széthúzó Rómából menekült el évekkel korábban Gordianus, amikor barátja, Lucius Claudius (Saylor több novellájában felbukkan, de ezek magyar nyelven még nem láttak napvilágot) végrendeletében egy vidéki birtokot hagyott rá.
Ahová annak rendje és módja szerint – családjával (felesége, Bethesda régebben a rabszolgája és ágyasa volt, de felszabadította, és feleségül vette; kisebbik fogadott fia, Meto, akivel A végzet fegyverében találkozhattunk először; és Diana, legkisebb gyermeke) együtt – le is költözik, hogy minden idejét a birtok vezetésének szentelhesse.
Nagyobbik fogadott fia, Eco (vele a Római vérben találkozhattunk először) Rómában marad, és folytatja apja különleges foglalkozását.

Csakhogy Gordianust vidéki birtokán is utoléri Róma szellemisége – és persze a politika. Cicero azzal a kéréssel fordul hozzá, hogy lássa vendégül házában gyűlölt ellenfelét, Catilinát. Gordianus nem tud kibújni a kérés teljesítése alól, mivel annak idején Cicero segített neki elrendezni az örökséggel kapcsolatos ügyeket (a Claudius-ok nem nyugodtak bele, hogy Lucius egy plebejusra hagyta a birtokot). Megpróbál ugyan kimaradni az eseményekből, ám amikor a lánya egy fej nélküli holttestet talál az istállóban, világossá válik számára, hogy ez lehetetlen.

Saylor ebben a regényében szakít az előző két rész hagyományaival. Gordianus ugyanis nem viszi túlzásba a nyomozást. Igaz, van egy fej nélküli holtteste, és furdalja az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon ki lehetett az elhunyt, és hogyan került éppen az ő istállójába, de egyrészt szinte azonnal megreked a nyomozásban, másrészt a családi élet, a birtok igazgatása, illetve az általa oly nagyon gyűlölt politika kerül előtérbe az életében.

Mint azt a korábbi két regényben megszokhattuk, Saylor rendkívül érzékletesen és alaposan tudja elénk tárni az ókori Rómát. Most sincs ez másként. Sőt, az az érzésem, annyira fontos számára, hogy tisztán lássuk a kor politikai viszonyait, és megismerjük egy római család mindennapi életét, hogy maga a krimi rész teljesen háttérbe szorul, és csak néha-néha bukkan fel. Azt hiszem, pontosan ez az a plusz dolog, amely egyedivé és különlegessé teszi Saylor műveit.

Aki előtt esetleg még nem ismert, Saylor ókori történelemből diplomázott, ezért műveit rendkívüli alapossággal, és korhűséggel próbálja megírni. Ennél a regénynél is megpróbált minden fellelhető adatot előásni Catilináról, kezdve a róla szóló színműveknél és a drámáknál, befejezve a Plutarkhosz „Párhuzamos életrajzok” című művéből vett forrásokig.

Kapcsolódó írás:Interjú Steven Saylorral

Steven Saylor életrajz 

Részlet a regényből