FőképMinden regénynek megvan úgymond a saját élete, amit az olvasók (és a kiadók) alakítanak. Ennek köszönhetően néhány, eredetileg komoly irodalomként, kimondottan felnőtteknek szánt alkotás évtizedekkel később már ifjúsági könyvsikerként ismert. Ma már senkinek sem jut eszébe a gyerekpolcról elköltöztetni Maugli történetét, vagy A vadon szavát.

Ez utóbbit Jack (John Griffith) London jegyzi, aki sikeres íróként nem a kortárs irodalom megszokott témáit követte, hanem csavargó életének tapasztalataiból merített ihletet, sőt, ha úgy tetszik, hitvallást. Valóság-ízű történeteket mesélt a mindennapi betevőért.
Volt mit megosztania az olvasókkal, mivel nyughatatlan természetének köszönhetően bejárta az Államokat, eljutott a déli tengerekre és az aranyláz bűvöletében a fagyos északra is. Útközben szerzett élményei szolgáltak számtalan novella és több tucat regény alapjául.

Pedig a sors cseppet sem volt kegyes hozzá: az élet árnyékos oldalán, nyomorban nőtt fel, és ifjúságára is a nélkülözés volt jellemző. Amikor elkerült otthonról, alkalma nyílt alaposan megismerni a „nagy álmot”.
Éhbérért dolgozott konzerv- és jutagyárban, saját kalózhajóján fosztogatta az osztrigatelepeket, csavargóként átélte a kilencvenes évek forrongását (és ekkor ismerkedett meg a szocializmussal is). Ez utóbbi hatására döntött úgy, hogy többé nem fogja bérbe adni testi erejét, a jövőben szellemi munkából fog megélni.

Ez mindenki számára örvendetes és szerencsés döntésnek bizonyult: Jack London írásaiból tisztes jövedelemre tett szert, a világirodalom pedig gazdagabb lett egy újító szellemű íróval, aki nem csupán alaszkai és tengeri írásaival hozott újat korának amerikai irodalmába, hanem számos műfajban is kipróbálta magát (pl. sci-fi).
Sikere nem csupán az írót lepte meg, hanem a kortársakat is, hiszen a viktoriánus korszellem nem igazán ezt az irányzatot kedvelte: a természet ereje, a komor északon botladozó emberek, akik között felgyorsított természetes kiválasztódás zajlik, szóval ez a hangvétel korántsem egyezett az uralkodó stílussal.
London ennek ellenére viharos gyorsasággal hatalmas sikereket ért el, valahogy úgy, ahogy azt az önéletrajzi vonatkozásokat is tartalmazó Martin Eden című regényében is megírta.

Stílusát naturalistának is mondják, bár esetében ez a természet fokozott ábrázolását jelenti (főként az északi történeteiben játszik szerepet) – és korántsem kizárólagosan, elvégre legalább ennyire illik írásaira a realista címke is. Ha már mindenáron helyet keresünk számára az amerikai irodalomban, akkor Stephen Crane (A bátorság vörös kokárdája), Theodore Dreiser és Ernest Hemingway között a helye.

Terjedelmes életművének novellái két kötetben, időrendi sorrend szerint jelennek meg, méltó kivitelben – bizonyságát adva szerzőjük sokoldalú tehetségének. Jelen kiadványban az 1893–1909 között publikált írások szerepelnek.