Főkép

A szerzőről eddig is tudtuk, mennyire sokat jelent számára a zene, hiszen a Pop, csajok, satöbbi című könyvében (ami hellyel-közzel életrajzi elemeket is tartalmaz) kiemelt szerepet biztosít korunk népzenéjének: a popnak.

Ebben a kötetben 31 dal ürügyén osztja meg velünk nézeteit, amelyekből egy, a negyvenes évei közepén járó, a világra nyitott író képe bontakozik ki. Válogatása meglehetősen angolosra sikeredett, mivel a felsorolt előadók és számok nagyobbik része hazánkban jószerivel ismeretlen, leszámítva Bruce Springsteen, Led Zeppelin, Santana, Rod Stewart, Bob Dylan, Beatles, Van Morrison, Ian Dury és Patti Smith nevét, ami összesen kilenc a harmincegyből.

Ez persze nem baj, mivel így még jobban érvényesül mindaz, amit a hallgatnivalók kapcsán megoszt velünk, és nem keveredünk bele semmiféle rajongói vitába. A számok válogatásakor egyetlen szempont érvényesült: pendítsenek meg valamit a szerzőben, és képesek legyenek hosszú távon is ugyanazt az érzést kiváltani belőle. Mondjuk ez alól is van kivétel, mivel az egyik elborult, tíz és fél perces ipari zajként azonosított szerzeményt (Frankie Teardrop a Suicide együttestől) az utóbbi pár évben elkerülte, és jelenlegi vérmérséklete alapján ez mégy így is lesz egy darabig.

Ha a felsorolt számok egy kazettára vagy cd-re lennének összeválogatva, érdemes lenne őket egyszerre meghallgatni. Abban azonban biztos vagyok, hogy Hornby könyvét nem érdemes egyszuszra elolvasni, annál ugyanis jóval érdekesebb esszék sorjáznak benne, amelyeket azért nem árt némileg átgondolni.

A kötet elolvasása után sokkal közelebb kerülünk a szerzőhöz, aki egyébként teljesen normális felnőtt, aki saját értékrendje szerint él a világban, s aki nem is áll olyan messze az átlagembertől.