Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Joel Lehtonen: A halott almafák

A fennen hangoztatott finn-magyar rokonság, a baráti társaságok és más egyéb kapcsolat ellenére még mindig keveset tudunk erről az északi országról. Tavak, fenyvesek, esetleg pár rockzenekar (de mondhatjuk metálnak is, mielőtt valaki kötözködni kezdene), esetleg a második világháború előtti harcok a hatalmas keleti szomszéddal, Kalevala, jobb esetben pár zeneszerző.

Néhány korszak azonban szinte teljesen ismeretlen előttünk, mintha nem is történt volna akkoriban semmi érdekes arrafelé. Mint például az első világháború előtti-alatti-utáni évek. Pedig fontos változások zajlottak ekkoriban, hiszen az addigi cári uralom helyett (polgárháborút követően) létrejött a független Finnország.

Ezt a kort ábrázolja a szerző tíz novellában, amelyek mindegyike egyfajta monológ. Az elbeszélők a társadalom különféle rétegéhez tartoznak, így műveltségük, akárcsak világnézetük, alaposan eltér egymástól.
Ezt a másságot erősíti a nagyszámú fordító is, bár az is igaz, hogy ennek eredménye az egyenetlen színvonal.

A mesélők két közös vonással bírnak: valamilyen formában kapcsolatban vannak Aapeli Muttinen könyvkereskedővel (időnként ő is mondja a magáét), és nincs közöttük egyetlen pozitívnak tekinthető alak sem.
Mégis, történeteikből összeáll a korkép, amely egyáltalán nem vidám, inkább elszomorító. Hiába a meseszép táj, a pazar díszletben élő emberek valamiért nem képesek harmóniában létezni, mintha csak a lejtőket látnák életükben, vagy egyszerűen csak nem képesek megtalálni/megtartani a boldogságot.

Mindez azonban nem válik unalmassá, hiszen mindig új hang szólal meg, fenntartva az olvasó érdeklődését. A végső soron levonható tanulságot (feltéve, ha egyáltalán keresünk effélét, és különben sem kötelező egyetérteni vele) rögvest az első novellában olvashatjuk.
„Muttinen szerint a boldog pillanatok igen ritkák a világban, úgy érzi hát, nincs joga hozzá, hogy továbbadja másoknak, az utódainak az élet többnyire súlyos, utálatos terhét.”

Lehtonen novellái különbözőségük ellenére is egységes hangulatot árasztanak. Cseppet sem érződik rajtuk a kor (első ízben 1918-ban jelent meg a kötet) és szinte kiabálnak a Putkinotko című regény kiadása után (Aapeli Muttinen birtokát hívják így).
Mivel a szerző és munkássága valószínűleg ismeretlen a magyar olvasók számára, jól jön Pap Éva utószava, amelyben pozícionálja őt a finn irodalomban.

A kötet itt is megvásárolható


Galgóczi Tamás - 2004. szeptember 23.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére

Hozzászólások

Hozzászóláshoz kérjük lépjen be!


    Legyen ön az első hozzászóló!

Kapcsolódó írások
Nincs találat kapcsolódó tartalomra a szerzőtől: (Joel Lehtonen)

  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!