FőképValahol messze északon, ahol télen csak pár órára süt ki a nap (feltéve, ha egyáltalán utat találnak a bágyadt sugarai a tömött felhőréteg között), található az az észt falucska, melynek lakói szegénységben élnek napról napra, meghitt szomszédságban földesurukkal (aki vélhetően a hajdani német lovagok leszármazottja), valamint a környéken nagyszámban előforduló rémekkel, mumusokkal, szellemekkel és más efféle természetfölötti lényekkel.

Egy novembert töltünk ebben a társaságban, csudálatos eseményeket tapasztalva meg. Az istenfélő parasztok az Úr igéje mellett legalább annyira hisznek saját babonáikban, amelyekről rendre bebizonyosodik igaz mivoltuk. Itt majd mindenkinek van egy krattja, ami átmenet a gólem és az animált háztartási hulladék között (az értelemhez szükséges lélek az Öregördögtől származik a tulajdonos lelkéért cserébe).

A falusiak boszorkánykása elfogyasztása után képesek átmenni a falon, és a szomszédok kamráját fosztogatni, vagy megfelelő procedúra után boszorkányszéllé változnak (kisméretű forgószél), hogy a kiszemelt haragos portáján okozzanak kárt.
Akinek arra van gusztusa, farkas képében jár vadászni az erdőbe, az igazán szerencsések meg ha kaszával levágják a tündér fülét és megeszik, akkor öt évig értik az állatok beszédét. És a többi, és a többi.

A regény mégsem számít humorgyűjteménynek, mivel ezeket a természetfeletti dolgokat a parasztok saját, általában elítélhető céljaikra használják.
Más tulajdonát ellopni, az ismerőst becsapni, kárt okozni – ezen „csínyek” mindenki által elfogadott cselekedetek, és jellemző a közfelfogásra, hogy nem a tolvajt ítélik el, hanem a tulajdonost, miért nem vigyázott jobban a holmijára.

Mindezt tetézi az a tudatlanság, aminek következtében az uraság kamrájában talált szappant keleti csemegének, a gyertyát meg különleges kolbásznak tartják. A magasabb érzelmek ismeretlenek, a szerelem felesleges cifraságnak számít, amelyből kigyógyítani kell a feleket, nem segíteni őket.

Mindezek alapján erőst hasonlóság mutatkozik Rideg Sándor klasszikus regényével, az Indul a bakterházzal, amely tudvalevőleg egyáltalán nem humoros kívánt lenni, hanem a szegények állapotát kívánta bemutatni.
Nos, ugyanezt a törekvést érzem Kivirähk művében is, amely a mulatságos jeleneteken kívül még a természetfölötti jelenségekből is merít. Azonban a végkicsengés itt sem pozitív, „hősei” tisztában vannak azzal, hogy a gonosszal üzletelnek, és ebből semmi jó nem származhat.

A morális vetület mellett kikerülhetetlen regénynek tartom, amelynek feltétlenül ott a helye a bakterház (a csekély értékű folytatásokat meg felejtsük el gyorsan), és a lengyel eredetű „A kor szava” című másik klasszikus mellett.

A kötet itt is megvásárolható