Főkép

Harry Stanford amerikai milliárdos. Az üzleti életben könyörtelen ellenfél, ugyanis aki veszélyezteti az érdekeit, hamarosan kénytelen csődöt jelenteni. Az egész világra kiterjedő érdekeltségei révén gyakorta utazik a világban – természetesen saját repülőgépén vagy hajóján. A történet elején éppen Dél-Franciaországban tartózkodik, ahol új barátnőjét a helyi konyha remekeivel igyekszik megismertetni.

Ám ahelyett, hogy teljesen átadhatná magát a gasztronómiai és egyéb élményeknek, egyre nyugtalanabbul szemléli az őt követő idegeneket. Vajon ki a fene kíváncsiskodik az életébe?

Nem újságírók, hiszen nem akarnak riportot készíteni. Paparazzik sem lehetnek, mert nincs náluk fényképezőgép. Miközben megpróbál eltűnni előlük (közben otthagyja a nőjét), hajója viharba kerül a tengeren. Mire legközelebb találkozunk vele, már nincs az élő sorában.

Ahogy haladunk előre a történetben, úgy derül ki egyre több mocskos részlet a megboldogultról. Nem elég, hogy az üzleti életben könyörtelen volt, a magánéletben is meglehetősen kegyetlen, de legalábbis szívtelen ember volt. Feleségét öngyilkosságba kergette, gyermekei nevelőnőjét teherbe ejtette, a lurkókat pedig nevelőintézetbe adta. Úgy tűnik, nem őróla mintázták a családcentrikusság mintapéldányát. Olyan, mintha fogalma sem lenne róla, milyen a boldog, meleg, békés családi otthon.

Ilyen tények ismeretében nem csoda, hogy halála nem igazán sújtotta le az örökösöket. Sőt, a mesés örökség reményében minden érintett izgatottan várja a végrendelet felolvasását. Csakhogy a három törvényes utódon kívül felbukkan egy lány, aki, igaz ugyan, hogy csak balkézről, de jogot formálhat a hatmilliárd dolláros vagyon egy részére.

Páran megkérdőjelezik ugyan jogosultságát (vérségi kapcsolatát), ám a felsorakoztatott bizonyítékok meggyőzik a kétkedőket. Ettől kezdve tehát már négyen várják az örökség felosztását. Aztán felbukkan még valaki, kicsivel később a holttest eltűnik a koporsóból, és ezek valamiért azt az érzést keltik az ügyeket intéző ügyvédben, hogy valami nincs rendben az örökösök körül.

Ízig-vérig szórakoztató irodalom, mégpedig az amerikai fajtából. Éppen annyira felszínes, amennyire kell ahhoz, hogy ne legyen benne túl sok gondolkodni- és moralizálni való, de kellőképpen lekösse az ember figyelmét, és az utolsó oldalig szinten tartsa az érdeklődését.