Főkép

De mit keresnek a demetorok Azkaban falain kívül? És miért támadnak meg egy ártatlan embert? Súlyos, nagy horderejű kérdések, amelyekre Harry egész idő alatt csak részben kapja meg a válaszokat. Az viszont a támadás után nagyon gyorsan kiderül, hogy az akarata ellenére leghíresebb varázslófiú – tudtán kívül – egész nyárom megfigyelés alatt állt, és most, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy veszélyben van, megfelelő varázslókísérettel a Főnix Rendjének tagjai biztonságos helyre szállítják. Ahol végre találkozhat mindazokkal, akiknek a társaságát egész nyáron kénytelen volt nélkülözni. A viszontlátás természetesen nem éppen zökkenőmentes, hiszen Harry minden felgyülemlett csalódottságát, haragját és dühét barátaira zúdítja. Hiába, ő is csak egy esendő ember. Persze némileg az is sokkolja, hogy tiltott pálcahasználat miatt fegyelmi tárgyalásra kell mennie, ahol akár ki is csaphatják az iskolából, és akkor soha nem lehet belőle teljes értékű varázsló.

Telnek múlnak a napok, elérkezik a tárgyalás napja (ahol Harry végre találkozik Dumbledore professzorral, ám az rá sem néz), majd elérkezik a nap, amikor végre ismét felszállhatnak a Roxfort Expresszre (bár ennek valamiért Harry most nem nagyon örül, hiszen így el kell válnia keresztapjától, akivel így is olyan keveset lehettek együtt), hogy újabb ismeretekkel gyarapítsák eddig megszerzett tudásukat. Ez az év azonban egészen más lesz, mint a többi. Ennek az évnek komoly tétje van, hiszen év végén vizsgát kell tenniük, ami nagyban befolyásolja majd pályaválasztási terveiket. És ez még csak a kezdet. A folytatásban pedig megjelenik az iskolában a Harry számára a fegyelmi tárgyalásról ismerős ellenszenves varázslónő, aki a Mágiaügyi Minisztérium nevében és képviseletében egyre többször keseríti meg mind a diákok, mind a tanárok életét. Jelenlétének és tevékenységének talán csak a Voldemorttal szimpatizálók és családtagjaik, valamint az iskola gondnoka örül.

Nesze neked nyugodt tanulás és kviddicsezés. Ráadásul Harry sebhelye egyre többször és egyre erősebben fáj, sőt, furcsa álmok és látomások is gyötrik. Úgy tűnik, mintha valamilyen mágikus kapcsolat lenne közte, és Voldemort között. De kinek jó ez? És miért nem beszél senki arról, ami Harry-t a legjobban érdekli? Miért van az, hogy ha válaszokat akar a kérdéseire, életveszélyes helyzetekbe kell kerülnie? És egyébként is, mikor hagyják már végre, hogy a saját életét élje? Számtalan kérdés, de a válaszok egyre csak késnek. Azért természetesen vannak olyan dolgok, amik közel sem ekkora horderejűek, mégis komoly fejtörést okoznak a fiúnak. Miért viselkednek olyan furán a lányok? Miért nem tudják kimondani, amire gondolnak, miért neki kell kitalálnia? És mit tegyen az ember gyereke, ha elcsattan az első csók? Talán oda kéne figyelnie, mit mond ezzel kapcsolatban Hermione, hiszen ő mégiscsak lány.
Szó mi szó, ebben a kötetben az események ismét úgy alakulnak, hogy Harry szemtől szembe kerül legnagyobb ellenségével és annak követőivel. Ám ezúttal – hála a barátainak – nincs egyedül. Csakhogy mégis neki kell a legnagyobb árat fizetnie. És ezt nem fogja egykönnyen feldolgozni. Talán a következő kötetre megnyugszik, és megtanul együtt élni a megváltozott helyzettel.

A Harry Potter-világa teljesen önálló, saját szabályokkal, intézményekkel, gazdasággal rendelkező, kissé talán öntörvényű csodavilág, amely olyan valóságelemekből építkezik, amelyeket teljesen új megvilágításba helyez, illetve megfűszerez a szárnyaló fantázia minden létező elemével. Egy dolog azonban állandó: a jó és rossz harca ciklikusan ismétlődik, és minden egyes találkozáskor más-más erőviszonyok szerint zajlik le a játszma. Voldemort a világ egyik legnagyobb tudású varázslója, akinek nem a jóság vagy a gonoszság, hanem kizárólag a hatalom számít (az viszont bármi áron), és ennek megszerzése érdekében szövetségeseket gyűjt maga mellé.


Harry csupán egy iskolásfiú, aki most tanulja a varázspálca és a varázsigék használatát, ám olyan belső erőkkel és értékekkel rendelkezik, amikkel ellenfele soha nem fog. Természetesen az ő oldalán is számos segítő száll be a küzdelembe, de még ez sem féltétlenül egyenlíti ki az erőviszonyokat.

 

Mint ahogy a jó és a rossz, a fény és az árnyék, úgy Voldemort és Harry sem létezhet egymás nélkül. Az a sorsuk, hogy egymás ellen harcoljanak, amíg egyikük erősebbnek nem bizonyul. Hogy utána mi lesz, az maradjon a jövő rejtélye. Miért kéne előreszaladni?