Főkép

Sok könyv jelent már meg a legendás Beatlesrol, de egy sem volt olyan, amelyben ok maguk mesélik el a sztorit. No nem úgy, hogy leültek és megírták, hiszen ez teljességgel lehetetlen lett volna, hanem úgy, hogy néhány ember összefogott, és többévi kutatómunkával összegyujtötte az anyagokat, amelyeket szakérto kezek kötetté szerkesztettek.

Ezt a nem mindennapi vállalkozást az tette lehetővé, hogy azok, akikről szól, lehetővé tették azoknak, akik megálmodták, hogy létrejöjjön. Hogy mire is gondolok pontosan? Arra, hogy Paul McCartney, az időközben elhunyt George Harrison és Ringo Starr válaszoltak a feltett kérdésekre, valamint Yoko Ono Lennonnal együtt rendelkezésre bocsátották a birtokukban lévő anyagokat, saját archívumaik és magángyűjteményeik félve őrzött kincseit.

Éppen ezért nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy a kötetet áthatja a négy fiú személyes varázsa, lapjairól szinte sugárzik az a hit és lelkesedés, amivel az egészet csinálták. Persze nem lenne teljes a történet, ha csak négyük együtt töltött idejéről szólna (és erre a szerkesztők is gondoltak), ezért külön-külön is megismerkedünk velük. Megtudjuk, ki, mikor és hol született, milyen volt a családi háttere, gyermekkora, illetve hogyan találkozott a többiekkel. Saját szavaikon keresztül élhetjük át a megalakulást, a kezdeti évek nehézségeit (ekkor még Quarry Men néven), illetve útjukat az első, kapkodva készült hanglemezfelvételen keresztül a világhírig. Közben természetesen megismerhetjük az akkori zenei világot úgy, ahogy ők látták.

 

Összhatásában olyan, mintha egy barátságos pub mélyén üldögélne négy ember, és egy hatalmas színes fényképalbumot nézegetve néhány sör mellett a múltról nosztalgiázna. Emlékeik időnként eltérnek egymástól, de ez egyáltalán nem zavaró, sőt, ettől válik igazán életszerűvé, hihetővé az egész.

Közös pályafutásukról, és későbbi sorsukról is rengeteg könyv jelent már meg. Írtak róluk elemzéseket és tanulmányokat, összegyűjtöttek minden velük kapcsolatos adatot biográfiákba és bibliákba, a velük készített interjúk, riportok pedig a korabeli újságok legolvasottabb részei voltak. Ettől persze még nem derül ki egy mai tizenéves számára, hogy mitől is volt annyira híres és népszerű a négy gombafejű. A kérdés megválaszolására nem érzem magam felkészültnek, hiszen igazából csak az érti/érzi a Beatlest, aki átélte azokat az éveket. Legalább ennyire nehezen tudnám érzékeltetni a 45-ös felszabadulás élményét, vagy Sztálin halálának jelentőségét.

A könyv azonban egészen más. Már maga a kezdeményezés, hogy a saját szavaik, és nem bizonyos szerzők mesélnek a négy híres „fiúról”, csodálatos dolog. Így ki van zárva, hogy valaki a szubjektív véleményét erőltesse rá másokra.