Biztosan törölni akarja, a kiválasztott elemet?
Igen
Nem

Beszámoló: 9Bach – Művészetek Palotája, 2018. május 30.

Még tavaly év elején hallgattam az együttes 2016-os, Anian című lemezét, és már akkor megfogott az a különleges hangulat, amit a zenéjükkel megteremtettek. Ennek köszönhetően érthető módon kíváncsi voltam, mire képesek élőben, mennyire tudják mindezt a színpadon megvalósítani. Abban teljesen biztos voltam, hogy a márciusi Dona Onete koncerttel ellentétben, senki sem táncol majd, ez kifejezetten egy üldögélős program lesz.

 

Méghozzá olyan, ami egyszerre világzene, és talán még annál is több. Azon picit csodálkoztam, miközben a MüPás Fesztiválszínház bejárata előtt nézelődtem, hogy milyen kevesen várakoznak rajtam kívül, mert ugyan azt készséggel elismerem, hogy ez a zene mindentől messze van, amit manapság a magyar rádiókból szól, de valamiért úgy tippeltem, a kelta alapok kellőképpen csábítóak lesznek. Kezdésre azért nagyjából összejött a háromnegyed ház, szóval első találkozásra szerintem ez nem tekinthető rossznak, egyébként főként középkorúak és idősebbek, valamint külföldiek gondolták tökéletes szerda esti programnak a 9Bach fellépését. (Jut eszembe, jövőre igazán leszervezhetnék ebbe a sorozatba a japán Wagakki Bandet, az legalább ennyire egyedi lenne). A társulatot előzetesen nem ismerők reakciói jól megfigyelhetők az alábbi trailerben:

 

 

Nem sokkal nyolc óra és egy rövid angol felvezető szöveg után kezdetét vette a varázslás, hiszen a hat muzsikus besétált a színpadra, és azonnal a dolgok sűrűjébe vittek bennünket, amikor az utolsó lemez klipes dalát választották és játszották el indításként (amennyire néztem, általában ezzel nyitják a koncerteket). Ez gyakorlatilag úgy hatott rám, mintha gyorsan ható partidrogot ittam volna (ez persze csak tipp, még sosem történt ilyen velem), Lisa Jên hangja, és a különös, egzotikus énekdallamok azonmód elvarázsoltak. Ráadásul a háttérben kivetítőn ment a klip (ezt idelinkelem a bekezdés végére), szóval a táj és a zene elsőre megfogott, és csak másfél órával később engedett el.

 

 

Boldogságomat fokozta, hogy sajtósként ezúttal tökéletes ülőhelyet kaptam, földszint, nyolcadik sor közepe, a színpadnál picit magasabban, pont olyan távolságra, ahol még nem kellett távcső a mimika beazonosításához, viszont már a teljes színpadképet láthattam, ráadásul a hangzás is szuper volt. No meg a háttér, hiszen a háttérben végig walesi tájakat mutattak, többnyire vad és kopár hegyeket, hol behavazva, hol esőtől ázva, tavakkal díszítve, kis túlzással olyan volt, mintha egy utazási iroda természetkedvelőknek szóló rövidfilmjét néznénk, amibe pár kőfejtőben felvett rész is került. Időről-időre figyelmeztetnem kellett magamat, hogy ne a tájat, hanem a zenészeket figyeljem.

 

Kivált az énekesnőre, akinek a hangja egyszerűen csodálatosnak bizonyult élőben. Elsőre úgy vélem mindenkinek más, hasonló orgánumú hölgyek jutnak az eszébe, például Loreena McKennitt, vagy más, kelta, ír, skót dalnokok – és ez nem is teljesen alaptalan, de tulajdonképpen teljesen felesleges összevetés. A lényeg az, hogy Lisa Jên hangja gyönyörű, varázslatos, már-már éteri, olyan, mint akinek a fülébe tündérek suttogták a megfelelő szavakat, miközben mágiától lüktető ujjakkal cirógatták a torkát. Másként nem tudom elképzelni, miként képes így énekelni. A zeneszerzés egy külön dolog, abban már a férje, a gitáros Martin Hoyland is közreműködött. Nekünk, mint a keleti pusztákról érkezett népségnek az ilyen, kelta gyökerekkel bíró ének alapban egzotikus (legalább annyira, mint az afrikai ritmusok), de valamiért mégsem idegen, hanem barátságos és meghitt. Ehhez még hozzáadódott a zene, amely átmenetet képez a hagyományos népzene és egy alternatív rockegyüttes produkciója között, amit kiegészítettek pár egyéb hatással. A ritmusszekció, vagyis a dob-basszusgitár kettős folyamatos ismétléseivel nem unalmassá tették a zenét, hanem inkább hipnotikussá, révülőssé, és fura mód – bár ezt lehet, hogy a csak vetített háttér miatt éreztem így – nem önmagába visszatérőnek, hanem valahogy mégis előre haladóvá. Érdekesnek találtam, hogy a hárfa szintén alá-mellé szerepet töltött be. Ettől függetlenül az egész szaggatott és töredezett volt, ami remekül ellenpontozta a gördülékenyen suhanó éneket. Ez a kettősség, ez a kontraszt nagyon tetszett, kivált, mert ehhez a muzsikához szerintem pont erre van szükség. A hangulat alapján vélhetően a walesieknek sem volt sok okuk az örömködésre az utóbbi pár évszázad során, és a 9Bach egyébként sem azért jött, hogy táncra perdítsen bennünket, vagy felvidítson – csupán elvarázsoltak bennünket.

 


 

 

Kaptunk ráadást, a capella dalt, amely alatt a férfiak levonultak a színpadról, Lisa Jên dobolt, xilofonon játszott és persze frontemberként levezényelte a koncertet. Csekélyke nyelvtudásom ellenére nagyon élveztem az összekötő szövegeket, amelyekből nem csak az adott számról derültek ki infók, hanem a rókavadászattól, a walesi ábécén át, az ausztrál bennszülött gyerekekig, zárva a zenekar kalandos Budapestre utazásának történetével, szóval tényleg mindenről beszélgetett velünk. Legalább ennyire közvetlenek voltak a fellépés utáni dedikáláson – nem emlékszem mikor kérdezte meg tőlem zenész utoljára, hogy mennyire tetszett a koncert. Most ez is megtörtént.

 

Varázslatos este volt, amelyen pont azt kaptam, amire számítottam, amit vártam, bűbájjal telített világzenét. Köszönet érte.

 

 

 

9Bach:

Lisa Jên - ének, zongora

Martin Hoyland - gitár, ütőhangszerek

Ali Byworth - dob

Dan Swain - basszusgitár

Esyllt Glyn Jones - hárfa, ének

Mirain Roberts - zongora, ének

 


Galgóczi Tamás - 2018. június 1.




MEGOSZTÁS
Az oldal tetejére
Kapcsolódó írások
  • Keresés

  • Ajánlott szerzők

  • Napi évfordulók

  • Eseménynaptár

  • Magunkról

  • Legfrissebb anyagaink

    7 nap14 nap21 nap
  • Bejelentkezés

    Jelszó-emlékeztető


      Kérjük, adja meg felhasználónevét, majd ellenőrizze postafiókját!

    • Felhasználónév:
    •  

    Regisztráció

    • Név:
    • E-mail:
    • Felhasználónév:
    • A felhasználónév ékezetes betűt vagy különleges karaktert nem tartalmazhat!
    • Jelszó:
    • Jelszó megismétlése:
    • Kedvenc szerző:
    • Kedvenc műfaj:
    •  
    •  
    A regisztráció egyben feliratkozást jelent a hírlevélre!