FőképSokáig azt hittem, hogy Isaac Asimov és Philip K. Dick mindent elmondott / leírt már, amit a mesterséges értelemmel rendelkező robotokról tudni lehet, vagy egyáltalán tudni érdemes.
Aztán egy Steven Spielberg és Ian Watson kollaborációjának eredményeképp létrejött film alaposan megingatott e hitemben.

Az eredeti ötletgazda azonban a minden idők egyik legjobb, de legalábbis egyik legalapvetőbb tudományos fantasztikus filmjének, a 2001: Űrodüsszeiá-nak rendezőjeként tisztelt Stanley Kubrick volt, aki tulajdonképp maga is mástól, másból merített ihletet a film alapkoncepciójához.
„A szuperjátékok kitartanak egy nyarat,” Brian Aldiss tömör, de annál gondolatébresztőbb novellája a Galaktika 42. számában, Baranyi Gyula fordításában magyarul is megjelent, és noha bizonyára olvastam is a rövidke, alig hatoldalas remeket, akkoriban még nem láttam meg a benne rejlő, és valójában csak a filmfeldolgozásban kibontott mélységeket.

Ekképp, miután az ’50-es és ’60-as évek klasszikus sci-fijeit nyakló nélkül fogyasztó olvasóként meghánytam-vetettem előbb a robotika törvényeiből következő kérdéseket, majd az androidok és emberek közötti intellektuális különbségek felszámolásából és az emberalkotta értelmes lények rabszolgakénti elnyomásából eredő problémákat, sokáig megválaszolatlanul - mi több, megfogalmazatlanul! - maradt számomra egy kérdés e témában.

Mivel tartozik, vagy tartozik-e egyáltalán valamivel az egyén a hozzá érzelmileg kötődő mesterséges intelligenciának?
Ezt a felettébb kényes kérdést boncolgatja Spielberg szerintem nagyszerű, bár - a mű bírálóinak legfőbb kritikai megjegyzésével egyetértve - némileg hosszúra sikeredett alkotása.

Az alaphelyzet tipikus spielbergi motívumon alapul: egy gyermek (a robotfiú speciális programozása miatt ténylegesnek hitt) szüleihez fűződő visszás viszonyából fakadnak a főszereplő(k) hányattatásai a moralitás ingoványos talaján.
Ezúttal - szemben mondjuk a Különvélemény című Spielberg-sci-fivel - ráadásul a mondanivalót aláhúzandó mindenekelőtt e gyermekkel azonosulunk érzelmileg, mintegy az ő tudatába belesve követjük nyomon az eseményeket.

Monica és Henry Swinton biológiai gyermeke gyógyíthatatlannak tűnő betegségben szenved, kómában fekszik egy intézetben.
Henry azonban egy mesterséges intelligenciájú mechanikus lényeket előállító cég hűséges alkalmazottja, akit lojalitásáért az új modell kipróbálásának lehetőségével jutalmaznak. Az új modell: David, egy valóságos szeretettel szeretni képes robot. Egyetlen hibája, hogy ő maga nem valódi.

Mindez nem is okozna különösebb gondot, ha Martin, a házaspár hús-vér kisfia váratlanul fel nem gyógyulna. Ezzel a David számára szerencsétlen eseménnyel kezdetét veszik a mecha-gyermek viszontagságai.
Befogadói egy szerencsétlen balesetet követően aztán rájönnek, hogy a helyzet nem tartható tovább. Davidet, akárcsak bármely más szuperjátékot, egyszerűen kirakják, szinte szó szerint a szeméttelepre viszik.
Ám a robotfiú szeretete végtelen, és Pinocchio történetén felbuzdulva nekivág az emberi civilizáció rengetegének, hogy megkeresse a Kék Tündért, aki valódi kisfiúvá változtathatná őt.

Spielberg kiváló érzékkel csepegteti a kegyetlenebbnél-kegyetlenebb, néhol - egy robot szemével nézne - kifejezetten horrorisztikus részleteket, és egészen az utolsó, nagyjából húsz perces részig sikerül elkerülnie a melodramatikus, az élmény egészét kissé megkeserítő mellékízeket.
De még ezekben a jelenetekben is egészen kiváló a narráció, és káprázatosak az eljegesedés folyamatát, valamint az idegeneket bemutató képsorok.

És a film második legfőbb erényeként is a csodálatosan megkomponált, egyetlen percig sem mesterkélt vagy eltúlzottan fantasztikus képeket kell kiemelnem, jóllehet mind a Davidet megformáló Haley Joel Osment, mind a Gigolo Joe-t és a Monicát játszó Jude Law és Francis O’Connor alakítása mindvégig hiteles, néhol pedig egyenesen lenyűgöző.

A kivételesen filozofikus erkölcsi dilemma mellett elsősorban mégis a gyakran festői szépségű fényképezés az, ami valóban maradandóvá teszi Spielberg talán legsikerültebb sci-fijét.

A magyar DVD-kiadás technikai adatai:
Hang: angol (DD 5.1), magyar (DD 5.1)
Felirat: angol, magyar
Kép: 1,85:1 (16:9)