FőképAz utószóban azt írja Stephen King, hogy véleménye szerint ezt a könyvét vagy szeretik, vagy utálják majd az emberek. Nos ezúton belépek a köztes állapotban lévők klubjába, mivel az utolsó oldal után különösebben egyik irányba sem lendült ki az érzelmi mutatóm.

A coloradoi kölyök csupán megerősített abban a hitemben, hogy mindegy mit tesznek le King elé, ő minden további nélkül képes könyvet írni belőle, és tehetségének köszönhetően nem fenyeget az önismétlés veszélye.
Ráadásul ma már eljutottunk odáig, hogy nem csupán hátborzongató vagy gyomorkavaró műfajban alkot, hanem másban is minőséget produkál.

Egy biztos, az átlag King kötethez képest soványka terjedelem egészen másfajta mesét rejt, mint amelyekhez korábban hozzászoktunk.
A lényeget úgy tudom a legjobban megfogalmazni, hogy ezúttal nem borzongásra késztet, hanem szimplán elmondja véleményét, gondolatait valamiről, ami bizonyos szintig mindenkit érint.

Meglátásom szerint a hasonlóan csekély oldalszám ellenére sokkal emészthetőbb valamivel van dolgunk, mint a Tom Gordon, segíts! esetében, ahol a vékonyka cselekmény egy bizonyos időn túl a misztikum dacára (vagy épp azért) sem tudta lekötni a figyelmet.

Ezúttal ilyesmiről szó sincs. Mert bár az előbb említetthez hasonlóan kamaradarabról van szó (nagyjából három ember van végig a színen), unatkozni nem fogunk. No persze a katartikus élmény elmarad, de különösebben nem is hiányzik.
Úgy vélem King ezúttal a szórakoztatás helyett inkább gondolkodásra ösztönöz. Komolyan!

Azon csodálkoznék, ha a könyv az eladási listák élére kerülne, de ha mégis - nos akkor az egészet betudom a szerző varázsának, elvégre aki erre képes, attól minden kitelik. Még az is, hogy megírjon egy ilyen könyvet.

Kapcsolódó írásaink:
Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
A halálsoron (DVD)
Lisa Rogak: Kísértetszív. Stephen King élete
 
Életrajz:
Stephen King életrajz
 
Magyar Stephen King HQ:
Magyar Stephen King HQ