Stephen King: Cujo
Írta: Galgóczi Móni | 2008. 04. 18.
Kilencven kilós, hatalmas, szőrös, hihetetlenül barátságos és nagyon szeret nyúlra vadászni – ez Cujo.
Kilencven kilós, hatalmas, szőrös, véres, mocskos, habzik a szája, mindent és mindenkit megtámad, aki, vagy ami a közelébe kerül – ez is Cujo.
A bekövetkezett változást nem valamiféle rejtélyes gonosz, nem is az évek óta halott ámokfutó rendőr szelleme, hanem egy veszett denevér okozta. Szegény kutya rettenetesen szenved, hiszen nem akar ő bántani senkit, de a betegség fokozatosan átveszi fölötte az uralmat.
Mire a kisvárosi „rémálom” véget ér, négy ember meghal, egy ötödik pedig súlyosan megsebesül. A túlélők pedig saját egyéniségüknek megfelelően dolgozzák fel a történteket.
Egy hatalmas méretű bernáthegyi kutya, egy vadnyúl és egy denevér – ők alkotják a regény állati (fő)szereplőit. Az emberekkel már kicsit más a helyzet, ugyanis sokkal többen vannak, és lényegesen nehezebb meghatározni, ki mennyire fontos a cselekmény szempontjából.
Az mindenesetre biztos, hogy a véletlenek egész láncolatának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy Castle Rockban megtörténjen az a véres tragédia, amivel a média – szokásához híven – rövid ideig kiemelten foglalkozott, aztán elfelejtette.
Pedig emberek haltak meg, méghozzá nem is akármilyen körülmények között.
Vajon tényleg csak egy veszettséggel fertőzött denevér okozta Cujo ámokfutását, vagy esetleg mégiscsak a lelki- és szexuális gondokkal küzdő egykori rendőr, Frank Dodd szelleme szállta meg, hogy ismét garázdálkodhasson egy kicsit?
Az alapötlet nagyon jó, de talán egy kicsit sok benne a homályos, túlmisztifikált részlet. Olyan, mintha maga King is elvesztette volna valahol a fonalat, és csak rövid keresgélés után talált volna rá újra.
Bár az is lehet, hogy írás közben gondolt egyet, és nem az eredeti elképzelés szerint folytatta. Amin nem is lehet csodálkozni, hiszen éppen ebben az időben súlyos alkohol- és kábítószer-problémákkal küzdött.
Persze azt is fontos leszögezni, hogy mindezek ellenére a Cujo nem szimpla, vérgőzös horror egy veszett kutyáról, hiszen a bernáthegyi „ámokfutás” mellett megismerhetjük a Camber és a Trenton család életét, vagy legalábbis életük bizonyos részleteit is.
Az mindenesetre nagyon tetszik, hogy nem egyértelműen happy end a vége. Sőt…
Kapcsolódó írásaink:
Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
A halálsoron (DVD)
Lisa Rogak: Kísértetszív. Stephen King élete
Életrajz:
Stephen King életrajz
Kilencven kilós, hatalmas, szőrös, véres, mocskos, habzik a szája, mindent és mindenkit megtámad, aki, vagy ami a közelébe kerül – ez is Cujo.
A bekövetkezett változást nem valamiféle rejtélyes gonosz, nem is az évek óta halott ámokfutó rendőr szelleme, hanem egy veszett denevér okozta. Szegény kutya rettenetesen szenved, hiszen nem akar ő bántani senkit, de a betegség fokozatosan átveszi fölötte az uralmat.
Mire a kisvárosi „rémálom” véget ér, négy ember meghal, egy ötödik pedig súlyosan megsebesül. A túlélők pedig saját egyéniségüknek megfelelően dolgozzák fel a történteket.
Egy hatalmas méretű bernáthegyi kutya, egy vadnyúl és egy denevér – ők alkotják a regény állati (fő)szereplőit. Az emberekkel már kicsit más a helyzet, ugyanis sokkal többen vannak, és lényegesen nehezebb meghatározni, ki mennyire fontos a cselekmény szempontjából.
Az mindenesetre biztos, hogy a véletlenek egész láncolatának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy Castle Rockban megtörténjen az a véres tragédia, amivel a média – szokásához híven – rövid ideig kiemelten foglalkozott, aztán elfelejtette.
Pedig emberek haltak meg, méghozzá nem is akármilyen körülmények között.
Vajon tényleg csak egy veszettséggel fertőzött denevér okozta Cujo ámokfutását, vagy esetleg mégiscsak a lelki- és szexuális gondokkal küzdő egykori rendőr, Frank Dodd szelleme szállta meg, hogy ismét garázdálkodhasson egy kicsit?
Az alapötlet nagyon jó, de talán egy kicsit sok benne a homályos, túlmisztifikált részlet. Olyan, mintha maga King is elvesztette volna valahol a fonalat, és csak rövid keresgélés után talált volna rá újra.
Bár az is lehet, hogy írás közben gondolt egyet, és nem az eredeti elképzelés szerint folytatta. Amin nem is lehet csodálkozni, hiszen éppen ebben az időben súlyos alkohol- és kábítószer-problémákkal küzdött.
Persze azt is fontos leszögezni, hogy mindezek ellenére a Cujo nem szimpla, vérgőzös horror egy veszett kutyáról, hiszen a bernáthegyi „ámokfutás” mellett megismerhetjük a Camber és a Trenton család életét, vagy legalábbis életük bizonyos részleteit is.
Az mindenesetre nagyon tetszik, hogy nem egyértelműen happy end a vége. Sőt…
Kapcsolódó írásaink:
Ezüst pisztolygolyók (DVD)
A remény rabjai (DVD)
A halálsoron (DVD)
Lisa Rogak: Kísértetszív. Stephen King élete
Életrajz:
Stephen King életrajz